Kukorica és dinnye. Illetve dinnye és kukorica. A sorrend mindegy, a lényeg, hogy a pocakot igen olcsón meg lehet vele tömni – és valljuk be: aki két-három nagy cső főtt kukorica után nincs jól lakva, azzal valami gond van 🙂 A kukoricacső darabja pedig nem túl sok forintosítva. Mondhatni, ha meg-megállunk a főutak melletti zöldséges pavilonoknál, akkor általában nagyon olcsón jutunk finom, friss kukoricacsőhöz és dinnyéhez. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. A nagyon olcsó jelenleg azt jelenti, hogy a kukoricának kb. 30 Ft körül van csöve, a dinnyének meg 70 Ft körüli a kilós ára. Nem túl sok, ha beleszámítjuk, hogy pár száz forintocskából egy egész napra jól tudunk lakni. Igaz, nincs benne rántott hús, pörkölt, gulyásleves, csak “üres szénhidrát”, de rostban és vízben gazdag táplálék, ami azért időnként nem árt. A bélrendszerünknek főleg 🙂

Hogyan is csináljuk? A dinnyét figyelni kell nagyon. Nem mindegy, mennyire kong, mennyire mély, illetve magas a hangja. A hozzáértők esküsznek rá, hogy a csokányát is figyelni kell, mennyire friss a szedés, valamint a kongás hangját figyelik. Na meg hogy szép, sötétzöld legyen a dinnye héja. Félig-meddig köztudott, hogy a legjobb dinnye Békés megyében terem. 😉

A főtt kukoricának az alapja a kukoricacső. Azt kell figyelni, hogy amikor ugye lehúzzuk róla a zöld, külső héját, akkor az alóla előbukkanó kukoricaszemek ne legyenek sérültek, hanem halvány aranysárgák (azért írom halványnak, hogy ne sötét narancssárgát keressünk, mert akkor az már öreg) legyenek. Ja, és még valami fontos: ami a kukorica végén van, az a sok-sok szőrszál, na az ne legyen barna, fekete, legalábbis a második-harmadik csuhéjdarab után ne. Mert ez már szintén a leszedett kukorica öregségére utal. Ez pedig ízesítés szükségességét vonja maga után, hogy ehető legyen.

Főtt kukorica

Hozzávalók:

tetszőleges darabszámú kukoricacső, zöld héjával együtt! (Fejenként kb. 2-3 db-ra számoljunk.)
sok víz
kevés só (darabonként egy csipet)

Edények és egyéb kellékek:

lábas
villa
nagy tál, tele jeges vízzel (ezt elég a végére összerakni használhatóra)

Elkészítés:

A kukoricákat megfosztjuk a héjától. Ezt úgy lehet megcsinálni, hogy ahol a szára maradéka van, ott megfogjuk az egyik kezünkkel, a másikkal pedig a szőrös végét kezdjük el húzni lefele, magunk fele. Kis gyakorlás után menni fog könnyen! 🙂
Pár darab belső héjat, ami fedte a kukoricát félreteszünk, a többi, amennyiben nem sérült csuhéj, jó alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, és félretesszük. Ez jó lesz karácsonykor a csuhéjbaba készítéséhez.
A félretett csuhéjak egyik felével kibélelünk egy fazekat alul. Erre tesszük a kukoricacsöveket egymás mellé. Lehet jó szorosan.
Egy csőre egy csipet sóval számolva megsózzuk az egészet, majd felöntjük jó bő vízzel. Hogy mennyivel? Nagyjából 2 ujjnyira fedje a kukoricacsöveket.
A tetejére tesszük a másik felét a csuhéjaknak, majd alágyújtunk.
Forrástól számítva kb. 10 percet kell főzni a kukoricát.
Hogy azonnal fogyasztható hőmérsékletű legyen, érdemes közvetlenül főzés után jeges vízbe tenni egy-két pillanatra, hogy meg tudjuk fogni kézzel, ám a belseje még forró legyen.
Ízlés szerint sózzuk. (Én nem szoktam.) Jó étvágyat!

U.i.: Miért kell a csuhéj hozzá? Hogy édesebb legyen, hisz a közvetlenül a kukoricaszemeket fedő csuhéjak tartalmazzák még a kukorica édességét, és így nem kell cukrozni a főzővizét.