Erre most így, hirtelen nem számítottam. Hogy első nap attrocitások érik a gyerekemet az iskolában. Tanár részéről is, diák részéről is. A tanárt hagyjuk, őt most délután előveszem, a gyerekeket meg már reggel lerendezte a tanár néni. Én meg izgulhatok érte, hogy amikor a tanár nem néz oda, biztos-e, hogy nem bántják a legnagyobb szerelemgyümölcsömet.
A tanár rész:
Évnyitón elmondták többszöri kérdezésre is ugyanúgy, hogy nem, nem kell első nap vinni a könyvet, csak füzetet és órarendet, meg íróeszközt kell a táskába pakolni. Sem tornacuccot, sem úszáscuccot, sem táncos ruhát. Semmit. Erre: tegnap könnyes szemmel közli a nagylányom: őt bizony annyira leb*ta a tanár néni (a többiek előtt), hogy nem vitte az összes könyvét, hogy majdnem sírt. Grrrrrrr! Lesz vagy két kérdésem a tanár nénihez. Aki ráadásul osztályfőnök, és vannak közös szálaink a gyermekkoromból.
A gyerekek rész:
Aki figyelmesen olvassa ezt a blogot, láthatta-olvashatta, hogy tavaly volt nem egy… mondjuk úgy “csínytevés”, ami az én lányom ellen irányult. Aki nem követ olyan régen, annak elég annyit tudni, hogy kék-zöld foltok, elvett tankönyvek, írószerek, stb. végén halálos fenyegetéssel zárult a tanév – amit az igazgató bácsi rendezett le, hogy ne jelentsük fel az egyik elkövető gyereket (rokoni szálak fűzik hozzá, ha jól tudom), mert válnak a szülők. (Kit érdekel? Ne az én gyerekemen vezesse le a szülei által okozott feszültséget!) Most ugyanezen két fiú főszereplésével – a többi még nem került sorra -: dobálások sora, a bőr focilabdával.
Reggel előkaptam a tanár nénit, aki ott volt, és kérdőre vontam, hogy is működik ez, hogy ők elnézik, ami az én gyerekemmel történik, ha ül a padon, beszélget csendben a kis barátnőjével, és éééérdekes módon a ruháján rengeteg, nem általa okozott folt található?! Tanár néni ledöbbent – azt hiszem, főleg azon, ahogy közöltem vele, mert még nem láttak ilyennek, hogy ő rendezze le, mert ha nem, akkor igazgató következik, aztán a magasabb beosztású emberek, hogy tessék békén hagyni a lányomat! -, kérdőre vonta a két srácot. A fenyegetőző természetesen tagadott, ő ott sem volt… ismerős szöveg. A másik, aki tavaly ellopta a karácsonyra kapott Jégvarázsos írószereket a lányomtól, nagy nehezen beismerte, hogy igen, ők bántották a lányomat. De csak miután rászóltam a tanár nénire, hogy nem kell védeni a fiúkat, mert nem olyan a gyerekem ruhája, mintha egyszer véletlenül rápattant volna a labda.
Sajnálatos dolog – szerintem -, hogy ezekért a dolgokért is maximum “ülj le fiam, nem játszhatsz!” a büntetés. De hát ez a mai magyar oktatási törvény, hogy semmiért nem büntetünk. Hmm. Aztán ha majd én is bedurvulok, és nemváltozás esetén lépek tovább, fentebb és fentebb, egészen addig, amíg a kis kölyök fel nem fogja, hogy nem így kéne viselkedni (vagy a drága szülei fel nem fogatják vele), majd én leszek a szemét. De nem érdekel. Csak hagyják békén a gyerekemet, mert így nem tud tanulni!
Nektek se egyszerű akkor..nekünk se
Nekem is ezt mondta az anyukám anno 🙂 Köszönöm a bókot 🙂
Sajnálatos módon ez mindenhol így működik. A 11. évfolyamot nyúzom a szakközépiskolában, és csak annak köszönhetem az épelméjűségemet – meg a rengeteg lelki sebem, a bölcsességem, az emberszeretetem, a megértő- és segítőkészségem, meg hogy a saját talpamra álltam -, hogy egyszer a hatodik évben, amikor kiborulva sikítottam, hogy én bizony elmegyek abból az általános iskolából máshova, édesanyám azt mondta:
Hülyék mindenhol vannak. Mutasd meg nekik, hogy nem fáj, az jobban idegesíti őket.
Ebben nekem annyi minden volt benne… hogy ne hagyjam magam, hogy álljak fel a feladathoz, mert nem menekülhetek el mindenhonnan… a biztosítás, hogy igen, ő mellettem áll… hogy nem biztos, hogy én vagyok a rossz, csak mert nem úgy öltözök/ beszélek, mint ők. Csak két mondat volt, mégis, a mai napig ennyi a túlélési kézikönyvem. És muszáj, különben ők győznek – azt az örömet pedig nem akarom megadni nekik.
Tudom, milyen érzés, és mennyire fájhat a kis gyerkőcödnek. De úgy érzem, ugyanolyan jó szülője van, mint nekem. És egy ilyen ember támogatása kincset ér. Szóval csak annyit kérhetek, mint hamarosan 17. életévét betöltő, makacs, cinikus, koraérett tini: Tarts ki. És légy továbbra is mellette pont úgy, mint ebben az esetben. Még ha nem is fogja mutatni, szüksége lesz rád. 🙂