A serpenyő egy olyan alap dolog, ami muszáj, hogy legyen egy konyhában. De nem mindegy, hogy milyen és mekkora és hány darab, és milyen színű, és… és… sorolhatnám még. 🙂
Kevesen tudják, de a nagymamám többek közt egy volt államfőnek (is) főzött-sütött. És ha más nem is, ő kitanulta pár évtized alatt, hogy miben mit és hogyan lehet jót sütni-főzni. Az sem titok, hogy én tőle tanultam jó sok mindent, amit most időnként ide firkantok. (Ja, és ma van a nagymamám szülinapja, ma lenne kereken 90 éves.)
A serpenyőknek sok típusa van. Annak idején voltak a cserép-, a vas edények (a bolt is, ami Vasedény névre hallgatott, ugyebár, ismerős sokunknak?!), aztán a modern kor felé haladva jöttek az öntvények, az alumínium, a teflon, a kerámia, a porcelán, a… ki tudja, milyen bevonat, külső-belső mag, üveg- és gyémántszálas, stb., és nagyjából a ’80-as évek végétől megtanultuk, hogy bármit el lehet adni nekünk, ha azt mondják rá, hogy márpedig ez olyan maggal és külső burkolattal és csúszásmentes és nagyon szuper dologgal van kombinálva, hogy ennél jobbat még a Köbüki sem tudott volna transzformálni nekünk – még akkor sem, ha kinyitottuk volna az ablakot neki.
Amire én rájöttem: nem szabad bedőlni a reklámoknak! Sem annak, hogy (egy piros betűs) cég annyira menő, meg olyan drágák a termékeik, hogy csak jót árulhatnak. Miért? Mert jártunk úgy, hogy megvettük ezt a bizonyos piros betűs cég serpenyőjét (7-8000 Ft-ért), és a piros-kék-fehér cégjeles hiperszupermarket saját márkás terméke jobbnak bizonyult – és egy nullával kevesebbért adták ugyanazt. Ja, csak nem piros betűs volt a gyártó neve. 🙂
Fotó: kirakat.hu
Első és legfontosabb tudnivalónk: eldönteni, mihez is szeretnénk használni?
Rántott húst akarunk sütni benne? Akkor érdemes teflon bevonatú, legalább 26 cm átmérőjűt venni. Soknak tűnik, de azért ugye nem 3-4 cm-es átmérővel rendelkező húst akarunk kisütni? Ebbe kényelmesen bele fog férni 2-3 db hús, amit bepaníroztunk. Az alja lehetőleg fém legyen! Hogy belső maggal rendelkezzen-e, odabízom. Érdemes egyébként olyat keresni. 🙂
Tojást akarunk sütni benne? Ehhez is ajánlatos teflonost használni, nem pedig a tv-reklámokban látható, fehér, kerámia bevonatost. Mert akármennyire is máshogy mutatják a reklámban, a fehér bevonat bizony egyhamar be tud barnulni, és ha véletlenül nem teljesen sima az a felület (előfordul! és csak utólag vesszük észre), akkor foltokban szinte kiklórozhatatlan foltokkal szembesülünk. De a rántotta/tükörtojás, stb. sütéséhez a fejenkénti szám a mérvadó. Egy egy fős háztartásnál a 18 cm-es serpenyő teljesen elegendő, ám ha egy 2-3 gyerekkel rendelkező, tojáskedvelő családot tudhatunk magunkénak, akkor bizony ott elkél az akár 28-32 cm-es serpenyő is. Csak győzzük a konyhaszekrénybe vagy a falba bevert szögre akasztani! 😉 Az alja itt lehet egészen nyugodtan alumínium (kivéve, ha indukciós a főzőlapunk; mert mint tudjuk, ott nem működik a melegítés), de ha öntvény a serpenyőnk, akkor sincs gond.
Egytálételhez kell? Igen, van, hogy én is a serpenyőt kapom elő, és abban kezdem el, hogy zsiradék, hús, zöldség, köret, és az egész egybe. Ehhez nem kötelező a teflon bevonat – mi kb. 3-4 éve vettünk egy kerámiást, elég drágán, kb. 4-5000 Ft-ért, és még mindig működik -, de inkább azt, ha lehet. Bár minden bevonat le tud pattogni idő előtt. A méret itt legalább 24 cm-es legyen, különben nem tudjuk lefedni biztonságosan. Legalábbis én nem szeretem a “lefedjük alufóliával” mondatot használni a gyakorlatban – sokkal nagyobb a sérülés veszély, mint ha sima, mezei fedővel fedjük le.
Palancsintát sütünk? Ehhez is két választási lehetőség van: teflonos vagy kerámia. Viszont itt az egyik legfontosabb dolog jön elő, amiről még lentebb írok. Igazából teljesen mindegy, hogy melyiket vesszük. A régi, jól bevált palacsintasütő is tökéletes rá.
Szelet húst készítünk majd benne, de jó sokat? Szósszal esetleg? Na itt szinte csak a teflonos a jó. Mert akkor nem mindegy, mivel nyúlunk bele, fel ne karcoljuk a bevonatot, és hiába mondják, hogy a kerámia szuper rá, a kerámiát is meg tudjuk sérteni, ha a hús letapad véletlenül valami miatt. A szószok összetétele is annyira különböző, hogy a teflon jobban bírja, mint a kerámia. Tapasztalat.
Második fontosság: a súlya!
Furcsán hangzik, de nagyon fontos, hogy ne vékony anyagból és pihekönnyűre legyen készítve, mert akkor nem fogja elbírni a benne készülő ételt. A nagyon-nagyon könnyű serpenyőből valószínűleg kisajnálták az anyagot. Maximum egy-két palacsintát elkészítünk és annyi neki. Többet nem bír.
A jó serpenyő nehéz, “van benne anyag”, ezáltal elbírja azt a súlyt, ami egy pár szelet hús, az olaj, a zöldségek, stb. súlya jelent. Ha tudjuk, nézzük meg az alját! Ha látjuk, hogy középen van egy kis fekete kör, ami másabb színű, mint az alja, és van benne pár karcolásos minta, hogy hol lehet használni, milyen helyeken: mosogatógépben mosható-e, indukciós felületen tudjuk-e használni, stb., akkor már félig nyert ügyünk van.
Soha ne vegyünk úgy serpenyőt, hogy nem fogjuk kézbe!
Ennek több oka van: nem mindegy, hogy hogyan tudjuk fogni a markolatát. Mert ha lecsúszik a kezünk – nem minden embernek egyenlő a kézformája – róla, akkor már vissza is tehetjük azonnal, hisz nem lesz biztonságos számunkra benne a sütés.
A nyelének a tövét nagyon nézzük meg!
Nem szólhatnak ránk a boltban, ha kipróbáljuk még a helyszínen a törékenységét – jobb tudni. Persze ez nem azt jelenti, hogy földhöz vágjuk, hanem egész egyszerűen az egyik kezünkbe vesszük a serpenyő lapját, a másik kezünkkel megfogjuk a nyelét a serpenyőnek, és ha különösebb erőfeszítés nélkül el tudjuk hajlítani felfele vagy lefele, akkor szintén visszakerülhet a polcra, mert gyenge az a része, amiből készül a fogó tartója. Mégis milyen lenne, ha megfognánk a nyelét, amikor már tele van pakolva, forró étellel, és hirtelen elengedné magát, letörne az egész, a forró étel meg ránk borulna? Nem túl jó, igaz? Na az ilyen balesetek elkerülése végett kell megnézni a serpenyő nyelét.
Előkerült egy, a témába vágó iromány egy másik bloggertől (akit bevallom, szokásom olvasni), úgyhogy az engedélyével beillesztem ide az ő bejegyzését a teflon rákkeltő hatásáról. https://tanarno.cafeblog.hu/2015/06/30/a-teflon-tenyleg-rakkelto/ |
Szintén nem jó, ha nagyon szivacsos a markolat. Tehát olyan, szilikonos bevonatú, amit nehezen tudunk takarítani. Hogy ezt hogyan lehet ellenőrizni? Belenyomjuk a körmünket (műkörmösök csak óvatosan!), és ha pár másodperc múlva még mindig benne látjuk a körmünk nyomát, akkor már tehetjük is vissza a polcra/akasztóra.Van még egy dolog: vékony műanyaggal bevont markolatú serpenyőt ne vegyünk! De ugyanúgy olyan serpenyőt se, aminek kicsi az átmérője, viszont a nyele végig fut a kerek, “tányér” részig, hisz akkor a főzőfelület meg tudja gyújtani, ill. megolvasztani a serpenyőnk nyelét. Szagnak sem túl kellemes a dolog, a tűzveszélyt pedig hagyjuk.
Még egy dolog, ami felmerülhet: legyen-e levehető a nyele? Ez tulajdonképpen a “mezei” háziasszonyokat nem szokta érinteni, hisz nem hiszem, hogy mindenki úgy süt-főz benne, hogy előkészíti, aztán lekapja a nyelét és sutty!, be a sütőbe! Amennyiben nem csak ilyen elősütés-fősütésre akarjuk használni, szerintem nem fontos levehető nyelűt venni.
Kerek vagy szögletes?
Vannak a kerek alapú serpenyők, amik a klasszikus formájúak. Ezek a legtöbb ételhez tökéletesek.
Ám vannak olyan esetek, amikor pl. sok ugyanolyan formájú és méretű ételt készítünk (pl. csevapcsicsit vagy pisztrángot), amikor a szögletes serpenyővel könnyebben tudunk boldogulni.
Ehhez nagyon hasonló az enyém is, és ebben megvan az a praktikum, hogy a grillezés során kisülő folyadékot könnyű kiönteni. Viszont ezt a grill serpenyőt csak grillezett ételekhez érdemes használni. Pörkölthöz például abszolút nem való! 🙂
Hol akarjuk használni?
Nem mindegy, hogy villany, gáz, vagy indukciós a főzőlapunk! A serpenyők alján jelölik, hogy hol használható!
A villany főzőlapon nagyjából az összes edény használható. Összkomfortos, ökumenikus dolog a villany főzőlap. 🙂 Vagy kerámia. Ehhez tehát mindegy, milyen az edény alja.
A gáz főzőlapnál fennáll a veszélye annak, hogy a leragadt kosz, amin keresztül érkezik a gáz, enyhén szólva összekormozza a serpenyőnk alját, amit azért nem túl könnyű letakarítani – én ehhez súrolni szoktam. Nem jó, amikor az ezüst fém aljú (ergo alumíniumos) serpenyőbe beleragad a kosz. Csúnya. Visszataszító. Nem szeretem és kész. (Egy barátnőm akkor jött rá ennek a gondjára, amikor egy rövid időre olyan helyre költöztek, ahol gázfűtés volt. Szidta eleget! :)) Ezért érdemes fém aljú, öntött edényt venni.
Az indukciós felületnél nagyon korlátozottak a lehetőségek. Viszont az egyik legtisztább és legkörnyezetbarátabb dolog a világon – már amennyire lehet egy energiafelhasználás környezetbarát. Én szeretem használni a német serpenyőmet (lentebb van róla írás, hogy milyen is), mert szuper.
Fotó: indukcios.com
Milyen színű legyen?
Gyakorlatilag mindegy. Ennél az edénynél nem a színé a főszerep, hanem a praktikusságé. Nagyon szépeket lehet kapni, a szivárvány minden színében, ám ez sokszor megy a minőség rovására – viszont az árukat eszméletlenül fel tudja verni.
Elárulok egy titkot: a legjobb serpenyők 3-7000 Ft között mozognak, és nem Kínából kell megrendelni őket, hanem a német termékek közt keresni. Ez azt jelenti, hogy a kínai boltokban található serpenyők bármilyen szépek, én még soha nem találtam köztük olyat, ami megfelel egy egyszerű kritériumnak, tehát túlélne 2-3 sütést-főzést. Ajánlom egyébként, hogy a nagyobb áruházakat járva ne a legdrágább serpenyőket vegyük le a polcról, hanem igenis nézzük meg a saját márkásokat. Sokszor olcsóbb és jobb minőségűt találhatunk a drága, menő márkás példányok körül.
Emellett nekem például a kedvenc serpenyőm egy német használtcikkestől származik. Azt hiszem, 2000 Ft-ért vettük, az alját le lehet sikálni rendesen, és indukciós felületen is működik. Ja, és mosogatógépben is mosogtaható – bár ez az egyik dolog, ami nagyon becsapós; nekem soha nem koszmentes az onnan előbukkanó mosott serpenyő.
Fotó: bonzoportal.hu
Tető vagy nem tető?
Hogy legyen-e fedele, az is a felhasználás függvénye. A serpenyő alapvetően nem arra készült eredetileg, hogy főzzünk benne. Sütéshez találták ki. A fedő már a modern kor vívmánya hozzá. Ha párolni is szeretnénk, nem csak sütni, akkor (amennyiben bírja a pénztárcánk), nyugodtan vehetünk fedővel ellátott serpenyőt. (Megsúgok két titkot: a zománcos fedő ugyanolyan tökéletes hozzájuk, mint az üvegből készült, drága változatok. A másik titok: használt cikkesek általában fillérekért adják ezeket az üveg változatokat is; csak úgy induljunk neki a kutakodásnak, hogy előtte lemérjük, mekkora a serpenyőnk, amire fedelet keresünk – na és a mérőszalag ne maradjon otthon!)
Helló, az öntötvasat azért nehéz takarítani, mert nem úgy kell 🙂
Felmelegíted, de nem 200 fokra! és kevés olajjal kitörlöd, papírtörlővel….mosószert és vizet nem szabad használni a takarításához, amúgy tényleg az a legjobb.
Attól függ, hogy mit szeretnél sütni benne 🙂 Jártam már úgy, hogy a pöpec teflonosról lepattant a teflonréteg, de a kerámia sem jobb egy hangyányit sem. Ha bírod kézzel tartani, akkor az öntöttvasra szavazok – bár mosogatáskor azt a legnehezebb tisztítani.
Milyen bevonatú/anyagú serpenyőt ajánlasz? Teflon, kerámia, márvány, öntöttvas, stb. Melyik fogja a legtovább bírni?
Örülök,hogy leírtad,mert ötletem nem volt hogy melyik a jó.Pedig ilyen árak mellett meg kell gondolni melyiket szeretnénk használni évekig
Köszi 🙂
Igen, az ördög a részletekben, apróságnak tűnő dolgokban támad.
Jól összefoglaltad a tudományos serpenyőválasztás dolgait, alapvető információit….