Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
bopciblog

Buszbaleset – máshogy

A cikk elolvasását csak erős idegzetűeknek ajánlom!

 

A benne szereplő vélemény a sajátom, ami NEM az áldozatok ellen szól, hanem azellen a hadjárat ellen, amit a poltikai hatalom a médiával kötelezően ránk zúdít, a maga nyers kíméletlenségével, ahelyett, hogy hagynák békén a veronai áldozatokat és az összes embert nyugodtan élni a saját életét.

A végső lökést a cikk megírásához egy vezetés közben hallott híradás adta meg, ami megálljt parancsolt, mert sokk-ként ért a maga nyers módján, ahogy a szörnyű részleteket sorolták – mert nem akarok tudni mindent, olyat, ami a hozzátartozóknak belegondolni is szörnyű, ám véleményem szerint nem tartozik másra.

 

Mindenhonnan ez hallatszik: az utcán, az influenza miatt dugig levő orvosi váróban, a postán, a parkolóóránál. A Verona szó többet nem a Rómeó és Júlia helyszínét jelenti, legalábbis a magyaroknak. Őszintén szólva már “unom”. Így, konkrétan megelégeltem ennek a hírnek a szörnyű részleteit hallani fél/egy óránként.

 

Az elhunytakat nem lehet visszahozni. A szívem összeszorult, ahogy láttam a mosolygó arcukat, de elmentek. Nem tudom, miért és mennyire jó, ha kiderül a szüleik (és a nagyvilág) számára, hogy elevenen égtek meg, nem pedig azonnal haltak meg. Márpedig egyre-másra látom a híreket, hogy azt vizsgálják, miben haltak meg. Minek mégegyet fordítani a szíveket felnyársaló tőrrel? Miért van erre szükség?

A baleset körülményeit lehetetlen tisztázni. Utólag. Mert minden bizonyíték elégett, a szemtanúk mondatait pedig a magyar rendőrség nem tartja bizonyító erejűnek. (Miért is tartaná? Hisz ők voltak ott, nem a szemtanúk!)

A sérültek, akiket azonosítani sem tudnak, szerintem annyira sérültek, hogy kizárt a felépülésük. (Egy kis matek-biosz: harmadfokú égésük van, nem tudják azonosítani őket, ergo bőrük nincs az arcukon, végtagjaik csonkká égtek – ujjlenyomat sincs, különben lehetne azonosítani őket -, magukhoz nem térítik egyikőjüket sem, hisz a fájdalomba azonnal belehalnának. Beszélni feltehetően nem tudnak, a gége/nyelőcsövük is eléghetett, hangszáluk feltehetően már nincs. Kis számolgatás, a kíméletlen valóságról: talán jobb lett volna, ha szörnyethalnak, mert olyan fokú lehet a sérülésük, ami után az élet csak kín. Bocsánat a hozzátartozók fele, de ez van.)

 

Most gondolkodjunk el egy kicsit!

Fekete zászlók, gyásznap az egész országban, mert 16 ember halt meg egyszerre az úton. Kötelező beszélni róluk az iskolákban. (Szuper, a gyerekeket külön móka utólag rávenni a busszal való kirándulásra, mert Fentről meg kell félemlíteni őket, hisz sok másik gyerek halt meg kirándulásból hazatérve. Erre is lesz kötelező óra?)

Mellettük – sorra kapom a híreket – anyukát veszített öt gyerek, ugyanazon a napon. Őt nem “kell” gyászolni.

Anya és gyermeke haltak meg az országúton. Apa és testvér gyászolja őket – szintén nem számít.

Rengetegen, mások haltak meg mindenhol az országban – ők nem sportolók, nem kötődnek a focihoz, ők nem számítanak.

Nem mondok én semmi rosszat most, de…

A szajoli balesetnél nem volt ekkora felhajtás, 1994-ben, pedig ott is rengeteg gyerek halt meg – volt, aki ismerős is -, 31 áldozat, 52 sérült. Ja, ők nem budapestiek és nem sportolók voltak.

 

Fotó: Borsonline

 

A ’99-es buszbalesetről nemrég írt az egyik bloggertársam, így arról én külön nem teszek említést. (Ők sem budapestiek és nem elsősorban focista/hokis/sportoló áldozatok voltak.)

Kb. másfél hónapja szintén buszos baleset történt Mezőkövesdnél: emeletes busz borult, több autó belecsapódott. A halálos áldozatok száma szerencsére csak három, ők sem igazolt focisták voltak, pedig nem egyszerű feldolgozni senkinek, hogy a három koporsó közül kettőre az volt írva: “Élt 13 évet” és “Élt 20 évet”. A harmadik halálos áldozat is az ötödik iksznél járt, valószínűleg még sok évtizednyi tervvel.

 


Fotó: MTI/Vajda János

 

Felteszem a nagy kérdést: miért, mitől értékesebbek a Veronánál szerencsétlenül járt áldozatok? Miért ért többet az ő életük, mint akárki másé? Mi az, amiért jobban kell gyászolni őket? Miért kell napról napra nyomon követni, melyikük elszenesedett maradványait tudták DNS alapján azonosítani? Miért?

Egy-két ember közülük hősiesen küzdött, mentette a többieket. (Köszönjük!) Ezt viszont minden, normális ember megtenné. Vagy az a csoda a mostani életben, ha valaki segít a másikon? Miért az a normális, hogy átlépünk mindenen, tapossuk a többi embert, azért, hogy mi előrébb jussunk? A többi, balesetet átélt ember miért nem kap ekkora odafigyelést? Miért kell egy ekkora tragédia ahhoz, hogy kimondják a pszichológus szükségét? Miért csak ennek a balesetnek a résztvevői érdemelnek kiemelt figyelmet?

 

Sok miért, sok kérdés. Sok olyan kérdés, ami hirtelen antiszociálisnak tűnik, ám talán elgondolkodtató.

 

Nem bántásból, tiszteletlenségből kérdezek ennyit, csupán fel nem foghatom, mi az oka, hogy ezt a balesetet ennyire nyíltan, a résztvevőkkel és hozzátartozóikkal szemben megértést nem tanúsítva kell kezelni.

 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!