Ugyan van még idő vasárnap estig, de azért már most nekiálltam kísérletezni. Apa ugyanis Forma-1 néző/rajongó (5. éve nem tudom elzavarni a Hungaroringre sehogy sem), de most valami számomra ismeretlen ok miatt nekiállt focit nézni. Oké, hogy ő kiskorában focizott, amíg a térdével nem történt egy kis baj, de nekem meg az apám volt focista – és én mégse rajongok a fociért annyira. Ahogy anyu mondta: nem tudta soha megérteni, a férfiak mi az ördögért haragszanak annyira egy szerencsétlen, totálisan kikészített, kilyuggatott és újra összevarrogatott bőrdarabra, hogy órákon keresztül képesek rugdosni, dobálni, kínozni szerencsétlent. Igaza is van! 😀 Vagyis volt.
Rájöttem valójában, mi a hiba oka, és sikerült azóta orvosolni – ám arról még nincs fotó, így a “bibis” képet kapjátok meg jelenleg. 🙂 Szagolgatni és ízlelgetni veszélyes közben, ugyanis nagyon erősen előjön az emberben az a bizonyos “ez keeeeeeelllll!” tünet, ami leküzdhetetlen tettre készteti az embert, és pikk-pakk oda a tepsinyi nasi, a fogyókúrát pedig sutba lehet dobni. Legalábbis én így jártam 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés:
