A kakaskodás nem azt jelenti per pillanat, hogy verekedés vagy erőfitogtatás volt, sem pedig azt, hogy kakasból készült a vacsora. Nem is kakasherepörkölt – ami állítólag afrodiziákum -, mert egy szál kakaska van hátul az udvarban, a nyakát meg nem akarjuk elvágni, főleg, hogy a simogatható, ölbekiskakasoknak nem szokás a nyakát vagdosni.
A spagetti megmaradt a múltkor – nem, nem a főtt változat -, vettünk virslit is, kukoricát is… és hát az igazat megvallva az utóbbi időben egy étkezésre nem elég egy kiló virsli. A mai árak mellett pedig elég nehéz azért ezt pár naponta kifizetni. Persze ha megelégednénk holmi olcsó, rossz ízű és büdös virslivel, akkor nem lenne egy szál gond sem, de kb. bő egy évbe került, mire találtunk megfelelő ízű és árban elfogadható virslit, amiről egy jó ideig nem szándékszunk lemondani. Pedig 5-600 Ft-os kilós áron szoktuk venni… jó, tudom, hogy nem igazi virsli, mert az nincs tele ízfokozókkal, de a kínálat alapján ez a legjobb, ami jelenleg elérhető a kínálatban.
És hogy mitől kakaskodás mégis? Mert a kakas – is – kukoricát eszik, a virsli is kakashoz köthető – ám nem a tarka tollas, tarajashoz -, na meg a fehérje-tartalom… khmm, a kakasoknak közük van a fehérjéhez. Legyen elég ennyi 😉 (Hoppá, tizennyolcplusszos éretelmezés, vagy mondjuk úgy, hogy paraszti felfogás? ;))
Az apapocak szokásához híven nagyon-nagyon éhes volt, mire hazaértünk, tehát vagy 20-25 percem volt összesen a vacsit összedobni, ami gyerek- és apafürdetés mellett azért nem túl biztató időmennyiség, tehát újra alkottam: gyorsat és finomat, ahogy a Stáljuci mondta anno.
Hozzávalók:
Elkészítés:
