Szidom magamat. Reggel semmi nem volt a cipőmben, csizmámban… még mindig nincs. Pedig ki is pucoltam! Van egy olyan sejtésem, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Nem is tudom, miért… Semmi puszi, semmi “szia, elmentem”, hacsak azt nem számítjuk bele, hogy “mi a faszér nem csináltál kaját???”… de ha ez a köszönést jelenti, akkor visszaszívom a dolgot…
Én marha tegnap fogtam magamat, meg a hisztiző, lázas gyereket, és végigkajtattam az egész várost nagy, gigantikus méretű csokimikulásért (párom olyat akart évek óta, csak eddig még nem mondta soha), és virgácsért! A cipőbe közben beletört a lábam, szétfagytam, bőrig áztunk, de én nyugodt vagyok és boldog… Mert végre valami olyat vehetek páromnak, amit szeretne…
Próbára is tettem. Direkt az ágyon hagytam egy használt pelust. Hát, nem vitte ki a szemétbe. Ennyit a segítőkészségről…
Aztán este Monte, plusz joghurt, miután közölte velem, hogy ugye csinálok neki végre valami kaját, mert ő egész nap nem evett semmit. A hűtő tele volt kajával, fölötte meg ott a mikró, sőt, betéve a hűtőpolcra tányérostul van a kaja. De hát mit várjak el tőle…?
Viszont délután végre jutott egy kis boldogság is: MEGJÖTT A CSOMAGOM AZ USA-BÓL!!! Kávé, gyönyörű díszcsomagolásban(ké pzeljétek, van benne 6 db nagy csomag kávé, pl. karácsonyi, meg különböző országokról elnevezett, és olyan csomagolásban, amit én még itthon nem láttam, pl. kis kerek tükör is van a szalaghoz rögzíve. Álomszép!), zokni, felső (2 db), csokik, stb. Pedig a feladója nem is tudta,hogy imádom a Cadburyt! Hatalmas puszi érte Neked! 🙂
Te jó ég! Ide nézzetek!! Láttatok már ilyen koszos kiscsajt? Virágföld és a szemetesből kiguberált hamu borítja mindenét. Hát istenem, kíváncsi volt a lelkem! Közben folyik minden az orrából. Az viszont egy világsértéssel ér fel, hogy ha le akarom törölgetni róla. Micsoda gonosz dolog tőlem…! 🙂
Tudjátok, sokszor mondtam, de most megint rájöttem:
Csak akkor vállalj egy gyereket, ha hátralevő életedet boldogan akarod eltölteni!
Annyira aranyos, amikor elkezd nevetni rám, és a nyakam köré fonja a kis karját! Imádom! Mostanában egyre gyakrabban csinálja ezt.
Egyem meg, most elesett! Felmászott a székére a nappaliban, és azzal eldőlt. De hogy mennyire megijedt! Na most már én is hót kosz vagyok… De olyan aranyos, amikor így megijed! Sír, kétségbeesetten, potyognak a könnyei!
Na, most megyek kaját csinálni ennek a kis koszfészkemnek! Kirobbantotta a harmadik világháborút a nappaliban, ahogy elnézem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: