Gyerekek! Címoldalra került a cikkem!!! HURRÁ!!! Már rajta van a neten, holnaptól az újságárusoknál is lehet kapni! Büszke vagyok magamra, igenis! Nem tudom, mi az oka, de ez van… 🙂
Párom tanul ezerrel, holnap vizsgázik, remélem sikerül neki. Ritka, hogy ennyire beleveti magát valamibe. Most viszont…
És az általam készített fotó díszeleg a címoldalon, az én cikkem előzetesével! El nem tudjátok képzelni, milyen jó érzés!
Kérdés mi lesz, ha a haverok, ismerősök, család meglátja… Hát az biztos, hogy nem lesznek elragadtatva tőle! A család nagy lenézett marhája mint újságíró???
A kiscsajjal ma délután két és fél órát vártunk, mire bejutottunk az orvoshoz. Rendelés kezdetétől. Szerintetek mennyire élveztem a dolgot? Megsúgom: semennyire! Ja, és csak 5 ember volt előttünk. Amikor bementünk, sütött a nap, amikor pedig kifele masíroztunk, koromsötét. Nagyon szuper!
Hogy a fenéért kerül az “életmentő” gyógyszer olyan marha sokba? Most őszintén: akik ezt kitalálták, nem gondolkodnak? Mi van, ha egy családnak nincs annyi pénze, hogy megvegye, közben a gyerek élet-halál közt van? Mire a mentő kiérne (ha egyáltalán kijönne, mert hogy 18 év alatti állampolgárokhoz nem jön ki, oda a gyermekügyeletet kell kihívni), esetleg szegény kicsi elpatkol…! Már ne is haragudjatok, de ezen fel vagyok háborodva! Grrr!
De hogy milyen szép a város így kivilágítva…! Nekem nagyon bejön!
Jelentem két kivétellel mindent el tudtam intézni ma, amit kellett. Az egyik az volt, hogy akivel lett volna megbeszélésem, az úgy volt vele, hogy az ebéd 11-kor kezdődik, csak ezt elfelejtette közölni velem. Ő tudja… Majd máskor ezek szerint. Ha nem kell neki a pénz…! A másik pedig, ami kimaradt: a bank. Bár mondhatom azt is, hogy a doki miatt. Ugyan este fél hatkor (bocs, mire odaértem volna, akkor már lett volna 6 is) mit tudtam volna inézni? (Azon kívül, hogy szitkozódom a bezárt ajtó előtt…)
Huh, de kifázott a kezem! Be fogom kenni mindjárt.
Na jó, nem fárasztok senkit tovább! Puszi mindenkinek!
🙂