Danika és a szőke nők

Szégyen és gyalázat, de ma szembesültem vele, hogy az én drága kicsi szentemnek ma van a névnapja 😀 Valahol tudat alatt tisztában voltam vele, de hogy anyósomért küzdelem folyik – amiből ő veszi ki legjobban a részét -, eszembe se jutott, hogy mikor is legyen csinálva a heppinémdéjtújú neki.

(Anyósomat letojták magasból a hajdúböszörményi ügyeleten, hogy nem véletlenül van sz*rul, görcsöl, stb., az UH-ra majd csak július 29-re adtak időpontot, hiába lett volna sürgős a dolog, így a körzeti orvosi rendelőből mentő rohant vele a Kenézybe, totál be van csövezve mindene, állítólag most már le tud feküdni, de tele van nyomva nyugtatókkal, satöbbi. Ja, és a sürgős vérvétel eredménye ugyebár 3 nap alatt van kész, mert magánkézbe adta a drága polgármester bácsi az egészet. Kössz, Kiss Attila, hogy inkább dögöljön meg az ember, mintsem normális egészségügyi ellátást biztosíts! Mérhetetlenül pipa vagyok!)

De a drágám megünnepelteti magát így is, konkrétan újabb fejlődési létrafokot ugrott: letépi rólam a melltartót. Igen, jól írtam: nem a pólót, az nem érdekli, hanem a melltartót nyilvánította nemkívánatos ruhadarabnak anyára – szerénytelen személyemről van szó -, és hiába győzködöm, hogy neeeemkéneeee!, nem hiszi el, hogy én már akkor belezúgtam, ahogy a pocakomba került, és felesleges ennyi idő múlva elcsavarni a fejemet. 😀 Ráadásul szerinte én szőke hajú és szemüveges vagyok – valamit tud a kiskrapekom 😀 -, merthogy Neki az a zsánere, ezt megfigyeltem. Viccen kívül! Csak az olyan nőkre “bukik”, akik szőkék és szemüvegesek. Konkrétan lehet egy nő akármilyen kedves, aranyos hozzá, gügyöghet olyan ékesszólóan, hogy azt utánozni lehetetlen, előadhatja a Shakespeare szonettet egész nyugodtan, hogy “Az vagy nekem, mi testnek a kenyér(…)”, ha nem szőke hajú és nincs rajta szemüveg, konkrétan fabatkát sem ér számára. Az enyhén vöröses haj, vagy fekete, rózsaszín, lila, kék, esetleg bármilyen szín, szőke melírral… s valahány szín a földkerekségen, tökmindegy. A NŐ Danika szerint szőke, hosszú hajjal rendelkezik és szemüveges.

Jelenleg azon töröm a fejemet, hogy vajon mit csináljak Neki – sütit – ajándékba. Merthogy valami nem stimmel a kis szentem pocakjával és étvágyával, hisz csak egy picike, árva szelet szendvicset volt hajlandó megenni, se sütit, se fagyit (amit egyébként pocakfoglalós kora óra imád), se husit, se rizi-bizit, semmit, de semmit nem hajlandó megenni!

De mostanra eltentikézett a szentem 🙂 Én pedig megreggelizhetek. Igen, délután szoktam manapság ilyen dolgokat művelni – ha nem este.

TentiDanim <3