Tegnap este értünk rohant apa autóval, mert úristen-úristen, apukája hozott egy ládányi frissen szedett őszibarackot, és azt jajj, nagyon gyorsan el kell rakni. Arra elvileg gondolt, hogy mi persze az őszibarackot nyersen csemegézni fogjuk, csak arra nem, hogy alig pár kiló marad belőle a “csemegézzetek nyugodtan belőle!”- mondat után 🙂
Tehát a Ködszínház elmaradt. Persze láttuk jóóó messziről, hogy ott világlik, tehát működött, ráadásul apának tetsző kurvinyekek, azaz miniszoknya+csizma+feszes, kivágott felső öltözékű fiatal lányok szaladgáltak arrafele, de nem, még emiatt sem volt hajlandó megállni, csak nyomta a gázt, hogy úristen, úristen, a barack! Mintha bomba elől menekülne! Nem értem én a férfiakat…
De holnap úgyis Pannikám névnapja lesz, és szentül megfogadtam, hogy – mivel holnap apa elmegy főzőcskézni máshoz; naná, hisz a nagylánynak van a névnapja! – korán elindulunk, és elérjük nyitva a cukrászboltot, ha már ma nem, de a lényeg, hogy legalább holnap megnézzük. Vagy ma.
Mindenesetre az őszibarack eltevését megnézhetitek, hogy is kell csinálni, hátha véletlenül valaki szintén úgy jár, mint én/mi, hogy odapenderül az orra elé egy láda őszibarack és azt se tudja, mit kezdjen vele 😉
Íme, itt a mi kis ládányi “csemegézzetek nyugodtan belőle!” nasink:
A ládányi úristen-úristen őszibarack
Én ezt enném egy hétig