Főzzünk be – természetesen egyáltalán nem szokványosan
Anyósom ugyebár a kórházi ágyat nyomja. Még mindig. Tehát rám maradt az egész befőzéses mizéria. Apa odavan a főnökének főzőcskézni (egyre újabb munkakörei lesznek, ugyanannyi fizuért…), Pannikám meg kikötötte, hogy neki gyros tál kellene a névnapjára. Ami ma van. De a legfontosabb – apa szerint -, hogy az őszibarackokból befőtt készüljön. Ámen. Azt viszont szerintem nem is sejti, hogy egy-két őszibarackbefőtt én-féle felturbózott lesz. Persze tettem egy pici adagot, nagy adagot, na meg gigászi adagot. Mert hol csak nasizni kell, hol fél hadseregre kell bontani (ha nem egészre), és lesz olyan is, hogy a gyümölcstortát mint olyat, télen, mondjuk karácsonyra készítem el. Akkor pedig borsos ára van a friss gyümölcsnek. Az őszibarack pedig szintén egy olyan gyümölcs, amiből nem lehet eleget enni. 🙂
Ez viszont most dunsztolásos technika lesz, ha valaki a gyors befőzés híve, azt muszáj kiábrándítanom, ez ugyanis egy jó hétig állni fog a ládában, jó vastagon betakarva, meg ne fázzon.
Őszibarackbefőtt
Hozzávalók:
- rengeteg őszibarack 🙂 ez nálunk egy ládányi volt, kg-ra nem tudom pontosan, de nem is kilóra fogjuk mérni
- sok-sok befőttes üveg, kupakkal együtt
- kb. 1 kg cukor
- nátrium-benzoát
- vaníliarúd
- fahéjrúd – vagy őrölt fahéj
- szegfűszeg
- egy hatalmas nagy edény, amibe beleférnek az üvegek
- egy éles kiskés
- egy darab evőkanál
- egy darab mokkáskanál
- sok víz
- egy rúd vanília
Elkészítés:
- Az őszibarackokat megmossuk jó alaposan. (Lehetőleg félkemény őszibarackok legyenek.) Kimagozzuk őket, az esetlegesen sérült részeket kivágjuk.
- Félbevágjuk őket, és úgy negyedeljük, tehát összesen nyolc részre vágjuk őket.
- A befőttes üvegeket kimossuk-öblítjük, és az őszibarack gerezdeket belepakoljuk, aránylag szorosan.
- Ráöntünk 3 dl-nyi őszibarackonként számolva 1 ek cukrot, és fél literenként számolva egy késhegynyi na-benzoátot, majd színültig felöntjük vízzel. Kicsit rázogatni kell és újratöltögetni, hogy tökéletesen ellepje az egészet a víz, mert azért a légbuborékoknak fel kell jönni a felszínre!
- Amennyiben különleges ízvilágra vágyunk, egy-egy üveget fűszerezhetünk külön: dl-enként 1 szem szegfűszeget és fél literenként kb. 3 cm-nyi, félbevágott vaníliarudat valamint fahéjat teszünk bele. Nem rontja el 😉
- Egy hatalmas nagy edényt (jó nagy legyen az átmérője!) előveszünk, abba állítjuk az üvegeket, nem túl szorosan, hanem egy-két cm helyet hagyva köztük, vigyázva, hogy nagyjából egyforma legyen az üvegek magassága. A tetőt éppenhogy ellepve hidegvizet öntünk rá, és alágyújtunk.
- Forrástól számítva fél órán keresztül lassú lángon főzzük – igen, az üveget a lábasban, úgy, hogy benne van a befőtt! -, majd egy ládát kibélelünk törölközőkkel, plédekkel, vastag pulóverekkel, stb. Ezt hívják “dunszt”-nak. Ha van, érdemes egy gyapjútakarót is beletenni a ládába, mert azt legalább a tetejére rá lehet hajtani, és tuti, hogy meleg lesz 😉
- Ha letelt a főzési idő, hagyjuk félig hűlni az edényben az egészet, majd az üvegeket óvatosan kiemeljük, át a bélelt ládába. Itt ráhajtjuk a törölközőket, takarókat, stb., és egy hétig hagyjuk így érlelődni őket. Utána el lehet tenni a polcra, spájzba, kamrába, akárhova. Sőt, fel is lehet díszíteni őket különféle technikákkal, amiket – terveim szerint – nemsoká megmutatok.
Ha tetszett, vagy érdekelnek még egyéb dolgok velem/velünk kapcsolatban (mert nem minden kerül át ide is),
