Meglestük a Ködszínházat. Mit mondjak, nagyobb kaliberű képeket, videókat vártam. Maga az ötlet nem rossz, hogy vízre van kivetítve, de azért… hát egy kicsit jobb is lehetne. A magasság, amire fellövi a vizet a fúvóka, az tekintélyes (van benne pár bar nyomás), de én tudtam volna még überelni. 😉 Persze nem én terveztem.
Még el fogunk somfordálni kicsit nagyobb fényben a Nagyerdőre, azt tudom, mert most este már nem sok fény volt, a lányokat alig tudtam vakuval – és telefonnal, mert a nagy gép apánál volt – lefotózni. Azt a nyuszi-szerűséget meg a fára aggatott gém-madárkát megtaláltuk, bár nem is kerestük igazából azokat sem, de most láttam, hogy van már Kisvakond is. Ezek szerint Kisvakond-fellelő túrát kell szerveznem 😉
Pannikám legnagyobb örömére se Mumussal, se Nyikátussal nem futottunk össze. Mert ezek a gonosz lények élnek az erdőben. A Mumusok egész pontosan összeszedik a rossz gyerekeket, a Nyikátusok pedig az megeszik a nagyon rossz, eléjük vitt rab-gyerekeket. Igen, kiskorában muszáj volt valamivel kordában tartani, és nem volt jobb ötletünk – mert a pofozkodásnak nem vagyunk hívei -, mint a gonosz meselényekről való mese. Majd lehet, hogy irományozok belőlük egyet-kettőt ide, csak hát fotóval ki akarom egészíteni, és az azért nem két perc lesz. 🙂 Mindent a gyerekért! 😉 😀
Amíg vártuk a Ködszínház előadását, a nyitott Stadiont meglestük. Itt most a NYITOTT szón van a hangsúly. Nem rossz ötlet, hogy a futóknak ki van alakítva egy külön sáv – futósáv -, és tudnak ott nehezített pályázni. (Pff, én most nem bírnék csak úgy felfele szaladgálni rajta, pedig tök jó dolog lehet! Na meg a gyerekekkel kellene futkorászni, a Danika csajozós járgánya pedig nem pont erre van kitalálva.) Ennyit a pozitívumról, ami ezzel az egyetlen dologgal ki is merült. A negatívum: mire körbejártuk az egészet, lementünk, zárt kerítésbe botlottunk bele, miközben egy idióta vadbarom – nincs rá szebb szó – egy kocsiból kiordibált, idézem: “Nem tudom, maguk mi a fenét keresnek itt, főleg gyerekkel! Ez veszélyes hely! Bontást végzünk! Ez építési terület!” Az az apróság, hogy sehova nem volt kitéve egyetlen tábla sem, és nyitva volt minden kapu, semmiféle lezárás nem volt, hanem mindenki oda ment, amerre akart, nem érdekelte. Engem meg az nem, amikor közöltem vele, hogy addig nem minősül építési területnek valami, amíg nincs kint erről egy tábla. Hát issza meg az anyját! Apa annyit mondott csak erre, hogy miért nem kértem el a nevét, hogy kirúgassa? Miért is? Mondjuk mert nem akartam lesüllyedni az illető szintjére.
Egyébként egy aprócseprő dolog még: a Stadion építőinek legalább van önkritikájuk, ugyanis a felirat: Nagyerdei Stadion 0. Írd és mondd és mutasd: nulla! Tökéletesen egyetértek velük. 😀
Pár fotó a magasságról:
Önkritikából jeles 😀
Ingyen fejmasszázs 😉
Se Mumus, se Nyikátus
Ködszínházasdit lesve – na ilyen a “mozi”
Jó program lehetett 🙂