bopciblog

PanniCicám névnapi tortája – mascarponés csokitorta

Ha már kibontottam a vaníliarúd hengerét, akkor próbálkozom tovább. Tudjátok, van az a mondás, hogy lehet-e csoki (vagy bármi más) nélkül élni. A válasz: lehet, de minek? Ez most a Mascarponere igaz jelenleg. 🙂 Tulajdonképpen jó dolog, ha az ember nekiáll hűtőt takkarítani, mert hirtelen rá tudja venni magát arra, hogy márpedig most, tehát most… Tovább »

Főzzünk be – természetesen egyáltalán nem szokványosan

Anyósom ugyebár a kórházi ágyat nyomja. Még mindig. Tehát rám maradt az egész befőzéses mizéria. Apa odavan a főnökének főzőcskézni (egyre újabb munkakörei lesznek, ugyanannyi fizuért…), Pannikám meg kikötötte, hogy neki gyros tál kellene a névnapjára. Ami ma van. De a legfontosabb – apa szerint -, hogy az őszibarackokból befőtt készüljön. Ámen. Azt viszont szerintem… Tovább »

Tobzódjunk-torta

A csoki, a kókusz, a sárgabarack, az őszibarack és a marcipán. Ezek mind-mind benne vannak a kreálmányomban, ami egész egyszerűen a Tobzódjunk torta fantázianevet kapta. A tobzódás pont az összetevők miatt van. 🙂 Azt hiszem, egymáshoz totálisan nem illő hozzávalókat sikerült összekalapálnom egybe, ám az eredmény fantörpikus. 🙂 (Pont a Hupikék törpikék megy a háttérben,… Tovább »

Őszibarackos-zabpelyhes keksz

Ezt hívják úgy, hogy “a büdös kölök nem eszi meg a kaját, pedig friss és finom és egészséges, most mit csináljak vele?”. 🙂 Tehát történet a következő: anya – én – elkészíti a Babának a friss őszibarackból és zabpehelyből álló délutáni nasiját, amit A Baba nem hajlandó a pocakjába beengedni, pedig nem rossz az íze…. Tovább »

Egy láda őszibarack – ugyan mit kezdjek vele?! :)

Tegnap este értünk rohant apa autóval, mert úristen-úristen, apukája hozott egy ládányi frissen szedett őszibarackot, és azt jajj, nagyon gyorsan el kell rakni. Arra elvileg gondolt, hogy mi persze az őszibarackot nyersen csemegézni fogjuk, csak arra nem, hogy alig pár kiló marad belőle a “csemegézzetek nyugodtan belőle!”- mondat után 🙂 Tehát a Ködszínház elmaradt. Persze… Tovább »

Megint 800 Ft-ból főztem húsételt 4 főre, azaz Tarhonyás hús nem szokványos módon

Igaza volt az anyukámnak, a legfinomabb hús a darált hasaalja. 🙂 Így röviden kezdve 🙂 Tudom, a hivatalos neve sertés dagadó, és tölteni szokták, különböző módon. Én soha nem szerettem egyébként, mert tele volt zsíros hártyával, amitől a hideg kirázott. De sütni-főzni, nos, azt nagyon tudott az anyukám. Meg a nagymamám, a dédmamám is. A… Tovább »

Délutáni vígasságok

Apa délután sürgős elintézni való nélkül maradt – vagyis hát nem anélkül volt, de mindegy, azt mondták neki, hogy maradjon nyugodtan pihenni, mert csak -, így hát Danika legnagyobb örömére felfedező körutat tudott tenni apa szájában. Anya – én – pedig előkapta gyorsan a fotómasinát és kattintott párat. 🙂 Az eredmény alább látható:  ... Tovább »

Katica kiflije

Tudjátok, milyen, ha ránk tör a “valamit sütni kéne” érzés. Az a fajta, amit nem lehet leküzdeni és egyszerűen muszáj elkezdeni a fejünket használni, a kis agytekervényeket mozgásra bírni, hogy a végére valami incsi-fincsiség készülhessen. Így született meg a Katica kiflije. Mert Katica sok mindent szeret, elsősorban a lekvárt, a csokit és a meggyet. Vagy… Tovább »

Valaki mondja meg!

Ma reggel arra ébredtem, hogy egy dallam zakatol az agyamban. Vagyis a fülemben. De elűzhetetlenül. Nem tudom, van-e, volt-e ilyen érzése bárkinek – bár biztos volt már, és nem én vagyok az első a világegyetemben 😀 -, nekem volt. Nem volt bekapcsolva se rádió, se tévé, hogy félálomban hallhattam volna, így nem tudom mire vélni… Tovább »

2005.12.11. 00:08

Ma aztán hódoltam az élvezeteknek… Vettem a kisestelyimhez cipőt, most kajálok pizzát… Nem érdekel különösebben, hogy el fogok hízni tőle! Sonka… Mmm!… Paradicsom… Mmmm!… Hagyma… Mmm!… SAAAAAJT! RENGETEG SAJT!!! Imádom! Szóval most tele van a pocim. Finom, s.k. pizzával. Jó, tudom, késő van már sütögetni, de ez van. Most értem rá. Napközbeni főzés? “Szeretném, de… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!