Azt úgy hívják, hogy Danibogyó és a lázcsillapítás. Merthogy én marha, balga anya azt hittem, hogy jajj, hát biztos pont alul akart kijönni a salakanyag, és ahogy beadtam a kúpot, egyből ki is jött. De minden. Aztán kiderült, hogy nem, magával az Aminozofen-es kúppal nincs jóban a baba pocakja. Mint ahogy a többi lázcsillapító sziruppal sem. A folyadékbevitel egy tiltott dolog – szerinte -, így hát nem hajlandó inni, nem hajlandó enni, és ha én adok valamit a szájába, azaz közelítek felé, akkor csak simán-szimplán összeszorítja a száját, majd egy-két cseppet hajlandó elfogadni, de ha apa – akinek mindent szabad A Baba szerint – teszi ugyanezt, inkább nekiáll öklendezni, és a másfél órával hamarabb belediktált két-három korty kaja is kijön belőle. Ívesen. Ejjj! :/ Csoda egy pasi ez a Dani! 🙁 A hűtőfürdőt egy kissé unja a szentem – konkrétan semmit(!) nem értem el vele, pedig bő 30 percig volt benne -, a vizes pelust meg leszedés után ívesen dobja ki a kiságyból. Kezdek… nem tudom, de morcos lenni. Kétségbe még nem vagyok esve, de azt hiszem, holnap megyünk vissza a doki bácsihoz, hogy adjon valami másik gyógyszert, mert eddig semmi nem maradt meg A Babában. (Igen, még mindig így, nagybetűvel írva.)
Ez a gonosz láz meg makacsan kitartja magát a 39 fok közelében… egyetlen megoldás, hogy egy-két tizedet lentebb menjen, a bevizezzük a baba testét és ráfújatjuk a ventilátort. Ajjj. 🙁
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: