Mivel kiderült: anyósék házassági évfordulójára mi “nyertük el” a sütik készítésének jogát – hipphipphurrráááá! -, fejest ugrottam a dolgok kivitelezésébe. Kezdtem azzal, hogy elő a zöld-arany margarint és gyúrjunk kekszet! Az úgyis elkészíthető jó gyorsan, a hűtőben meg a mélyhűtőben eláll egy jó darabig, és a lányok pocakját is jó dolog tömni vele.

A főpróbán pedig muszáj volt átesnie a fehércsokinak. Dóri barátnőm a múltkor pont azt mondta a “szerinted mit süssek, mit lássanak az olvasók?” kérdésre, hogy fehércsokis dolgot. Hát tessék, fehércsokis és dolog is, és édes is, és az ő tejérzékeny, csodaszép nagylánya is eheti. 🙂

Namost igen, ebben újabb három fajta keksz van, ráadásul gigászi adag hozzávalóval, de sebaj, újabb tesztelgetés alá vetem szegény édesszájú naccsaládomat 🙂 Ám igazából ezt nem bánják. Hogy ezt miért is mondom? Nos. Ahogy kisült két tepsi keksz, bevittem nekik nassolni, vagy legalább kóstolni, hogy véleményt kérek róla, milyen lett. Amikor a harmadik tepsinyi kész lett, becaplattam a tálcáért, hogy – okosanya! – majd én arrébb huzigálom a tálcán a kekszeket és odabiggyesztem mellé a frissen kisült példányokat. Nade mint én olyan nagyon “okos” vagyok, arra egyáltalán nem számítottam, hogy ők ám a pocakjuk mélyére süllyesztették kemény 12 perc alatt ezeket a darabkákat. Hú, te jó ég és egyéb hasonló gondolatok cikáztak át a fejemen, hogy most mi lesz velük, hányni fognak, fájni fog a hasuk, de nagyon, ám semmi ilyen nem volt, csak még kértek volna többet belőle. Mert (Pannikám szavaival élve) ez isteni finom lett!

Ezért van itt csak a fahéjasról készült fotó. A többi elfogyódott addigra, mire előkotorásztam kézmosás után a fényképező-masinériát.

Fahéjas-fehércsokis-csigás keksz

Hozzávalók:

• 60 dkg vaj/margarin
• 85 dkg liszt
• 30 dkg cukor
• 2 tojás
• 2 csomag sütőpor
• 3 ek vaníliás cukor
• 2 csipet só (nem őrültem meg, ennyi kell bele, hogy rendesen legyen íze)

• 1 ek fahéj
• 1 kk víz

• 2 ek 20-22%-os kakaópor (jó, hogy vettünk!)
• 1-2 kk rumaroma

• 2 ek citromlé (100%-os! Pfanner gyárt értelmes áron ilyet, fellelhető helyek: Tesco, Auchan, Spar)
• 2 ek liszt

• bő maréknyi fehércsoki (namost ezt lehet fehércsokiból is csinálni meg bevonóból is, de utóbbi esetben csak cukrászboltból érdemes beszerezni)
• 1 ek olaj
• pár csepp víz

Elkészítés:

1. Csinálunk egy “alap” keksztésztát, amit három fele szedünk (=az első kupac hozzávalót egész egyszerűen összegyúrjuk kézzel). Egyik felébe a fahéj+víz keverékét tesszük, a másikba a rumos-kakaós hozzávalót, a harmadikba a citromlevet.
2. Kis, dió méretű gombóckákat szedünk belőle, gömb alakból kézzel lapossá nyomkodjuk – nagyon lapossá, kb. 1-2 mm lehet a maximum magassága, hisz nőni fog, nem kicsit! -, és egymástól pár cm távolságra elhelyezzük őket a sütőpapírral kibélelt, alacsony peremű tepsiben.
3. A sütőt felmelegítjük 180 fokra,  és légkeveréssel 10-12 percig sütjük, de tovább nem, mert akkor keserű lesz.
4. A tetejére sütés előtt nyugodtan tehetünk csokitörmeléket, mogyorót, diót, szilvát, meggyet, körtét, stb.
5. Ahogy elkészült a keksz, kivesszük őket hűlni, addig (mikróban vagy gőz fölött) a fehércsokit megolvasztjuk az olajjal és a vízzel, majd amikor már nem meleg a keksz, kiskanálból folyatva mintákat rajzolgatunk a tetejére és hagyjuk megszikkadni-kihűlni. Tehát nem piszkálunk hozzá, ha apa vagy a gyerkőcök keksztámadásba lendülnek, nyugodtan rá lehet csapni a kezükre, hogy ne rondítsanak bele a művészi zsenialitásunkba. 😉

Azt hiszem, látszik, hogy itt még abszolút nem volt megkötve a fehércsoki rajta. Igen, ilyen sárgás izé folyékonyan, de kifehéredik a végére.

– Miért nem látom a keksszel teli tálcát? – Mejt megettük!