Megtettük ezt is: eljutottunk az auchanba. Tovább nem igazán, de oda igen. Mint sejthető: apa nyűgös volt. De. 10 óra helyett elmúlt 2 óra, mire elindulhattunk. Addig mindenfélét kitalált, hogy most ezért, most azért, aztán amazért nem indulunk. Férfi… :/ Nade vissza a bevásárláshoz. Igazából nem gondoltam rá, hogy a két lányom két külön irányba fog szaladni, apa meg Danikával egy harmadik irányba – rám meg a gyerekfelügyelés és a felsorolt dolgok lehető legolcsóbb, ám legjobb minőségben való összeszedése várt, kb. 2-300 emberen átverekedve magunkat. Persze már nem volt minden, ami kellett, úgyhogy még marad egy-két utam pl. az Office Depotba vagy hasonló helyekre.
Kész szerencse, hogy legalább fel volt írva egy hatalmas plakátra, hogy mit kell venni, különben halvány segédlila fogalmam sem lett volna, mert annyiból, amennyit a tanár nénik elmondtak “az a harmadikos füzetcsomag elég lesz, amit már megvettek a szülők”, hát mindent, csak a füzetek milyenségét és mennyiségét nem tudtam meg! Én marha, akarommondani nagyonokosanya azzal voltam, hogy még mindig vannak amolyan “összekészített”, zacskóba rakott füzetcsomagok, mint anno régebben. Hát nem! Most anya lesz szíves a felírt tanszereket összeválogatni saját maga. És persze, hogy a gyerek rácsap a Violettára, a Monster High-ra meg az Avatarra! És a Verdákra, a Repcsikre, a Spidermanre. Hogy a Disney hercegnős dolgokról ne is beszéljek. Meg a Brasil feliratú, méregdrága táskákról, kulacsokról, uzsis dobozokról. (Panni legfőbb mániája az uzsonnás doboz beszerzése. Muszáj lesz vennem neki, akármennyire nem akarok. 🙂 Főleg, hogy most már kulacs is kell. Vagyis szeretne kapni. Őzikeszem, halvány mosoly, félrefordított buksi, olvadás… <3)
A molinó – köszi, hogy legalább ez alapján tudtuk, mit kell venni!
Nem teljes mennyiség. Tízezer apró forintocska. Ingyenes tankönyv, tanszerek fillérekből…
Azért elcsodálkozom időnként, mennyire szép férfi apa… (Jó, hát elfogult vagyok)
A molinó közepe fele járva kezdtem elveszíteni a fonalat. Addigra persze 3-4x kellett felkutatnom a lányokat, irgalmatlan sokszor felhívva apát, hogy mégis hova a bánatba tűntek, meg mégis most akkor mi van, melyik kell, mi hol található… satöbbi. Nem tudom, mi volt velem, de azt se tudtam, hol áll a fejem. Én kb. max. fél órásra terveztem a bevásárlást, de kb. másfél-két óra volt minimum, mire összeszedtük azt a pár cuccot, ami kellett. Igen, nehezített pálya volt, mert mindenki elém állt, Katica ugra-bugrált, Panni állandóan leállt, és kórusban hangzott az “Anya! Anya! De ANYAAAAA!” az “Ezt vegyük meg!”, az “Azt hadd nézzem már meg!” és a “Pont ilyenje van XY-nak, és ő menő, én meg nem!” mondatok miatt. Apa is megállás nélkül kérdezgetett közben – már amikor a környékemen volt -, magyarázott, hogy de menjünk együtt, ne tűnjek el, és majd ő megnézi, mi lesz jó a gyereknek, mert nehogy már gagyit vegyünk, ami két hét után tönkremegy.
Aztán átjutottunk a KIK-be meg a Hervisbe. Mert ugye úszni fognak járni. És fürdőruha, úszósapka… ezek kellenek. Meg majd strandpapucs, strandtörölköző. Előre félek, hogy pár alkalom után kitör a lányomból a kiskamasz, és Violettás meg Monster High-os törölközőt meg papucsot akar vetetni magának. 🙂 Nagy nehezen megbeszéltem vele, hogy legyen most egy noname márkájú, egyszínű, egyrészes fürdőruhája (csupa egyes :)), és majd ha lesz egy kis pénzünk, kap másik, divatos fürdőruhát. Az azért egy kicsit durva meglepetés volt, hogy úszósapkát kb. alig találtunk a fejére (szép nagy haja van), és nem is gyerekméret kellett rá, egy normális sapi meg 4-5000 Ft-nál kezdődött. Pfff!
A Kik-ben persze, hogy nem volt az, amit venni akartam nekik! (Olcsó gyerek alsónemű – szépen fogalmazva, no! :)) Kiderült, hogy hát ami a neten van áruválaszték, az csak úgy tájékoztató jellegű, és persze, az országban van valahol az, amit az ember kinéz a neten, de hogy hol, melyik boltjukban van pontosan, hát azt nem lehet tudni. Az pedig egy kissé felháborító, hogy a pénztáros elmondása alapján 15% árkülönbség van két Kik bolt közt, és nem tudják, hogy melyik az olcsóbb. Na de jó! :/Azt hittem, egy normális bolt, erre tessék! A Simpsonos bugyi, amit vettünk (bocs, alpári megfogalmazás) még a mai napig bírja, pedig kapott az már hideget-meleget, paradicsomlevest, macskamancsot, esett már olajos sárba, és nem adta fel! (90 fokon is mostam már, a mérete még mindig maradt.)
Gonosz voltam, vettem magamnak egy leggingst (290 Ft volt!), ami türkiz színű, belül jó meleg, bolyhos, és egy harisnyanadrágot (ez is annyi volt), úgyhogy én aztán úgy szórtam a pénzt, hogy ihaj! 🙂 Apa meg közben se szó, se beszéd, a hátam mögött kipenderült a boltból, babakocsistul-táskástul-pénztárcástul. Na adok én neki még ezért! Úgy felhúzott ezzel, hogy… nagyon! Az is érdekes volt egyébiránt, hogy a nagylányom ugyebár 140-146-os nadrágokat hord (hosszú a lába a drágámnak, és jó csaj, nem piszkafa), de a 156-os kicsi volt rá. Hümm.
Majd folyt. köv., de most ájulok, és tavaly ilyenkor keményen szülőszobán voltunk, ergo Danikám 1 éves! 🙂
😀