Azt el kell mondanom, hogy borzalmasan rossz hétvégém volt. A szombat után már csak egy még rosszabb vasárnap jöhetett. De muszáj volt felülkerekednem mindenen és finom tortát készíteni Danikának. Az ostya, a torta, a díszek (marcipánból) és a tűzijáték már megvolt, úgyhogy meg kellett csinálni neki a tortát is. Bár ilyen fokú hányattatásra nem voltam felkészülve… Apa ideállított egy nagy rakat csirkével, egy szem babapulykával, meg egy másik ládát nem vitt hátra, pedig nagyon cuki galambok voltak benne: két hófehér és három szürkés-kékes-zöldes. Turbékoltak, mondták a magukét. Aztán közölte, hogy ez az ebéd. Ergo: levágta őket. Magyarázhatta nekem/nekünk, hogy ezek arra vannak tartva, hogy levágják őket és megegyék, de akkor is, a megkérdezésem nélkül megcsinálni szerencsétleneket ünnepi ragulevesnek?! :/ Egyértelmű, hogy nem bírtam egy falatot sem enni belőle. Ha már eleve levágva hozza őket, akkor oké, talán, de úgy, hogy én előtte összebarátkoztam a kis finom, pihés tollú madárkákkal, aztán egyem meg?! 😮
Na de vissza a tortához. Persze, hogy amikor a habrózsákat akartam kinyomni, akkor derült ki, hogy a habnyomómnak a legfontosabb alkatrésze tűnt el a balfenéken a jányok által! Mert miért is ne velem történne ilyen?! :/ Node nagyon furfangos voltam ám a tortával kapcsolatban: belül ropogott, nem volt túl édes, és finom, tejszínes íze volt. 🙂 Danikám egy egész szeletet bevágott belőle. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés:
Drágáimmal <3
Ízlett neki <3