Mert anyának (=én) időnként igenis eszébe villan, hogy ő tulajdonképpen egy boszorkányos nőszemély volna eredetileg, és létezik az afrodiziákum-kutymászó énje is. Bár jó mélyen eltemetve, de létezik. És éljen a női emancipáció lévén muszáj rávenni így-úgy apát a rosszalkodásra. Főleg, ha hazaér az elkövetkezendő pár napon belül. Na jó, nem pár nap, de apa hullafáradt, dolgozik megállás nélkül és mint pasi, nem tesz neki túl jót, hogy folyamatosan fáradt, a gőzt se tudja leengedni, egyszóval ez egy kifejezetten “Huncutkodni akarok!”-keksz. Mert ugye apa szereti a marcipánt – ami mandulából és porcukorból készül eredetileg, és tulajdonképpen a mandulaolaj fogja össze -, anya meg tudja, hogy a fahéjat elég régóta használják mint afrodiziákum. A csoki – kakaóbab – pedig boldogsághormont termel, szóval ha van huncutkodás is, boldogság is, akkor nincs több kérdésem. 🙂
Ehhez a bejegyzéshez most beteszem a tizennyolcas karikát, mert ad egy úgyse volt még itt ilyen irományom, ad kettő mert inkább a felvilágosultabb emberkék olvassák, mintsem a kicsik, és fogalmuk ne legyen róla, mi is van leírva.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Ez egy jó nagy tepsinyi adag, de azt hiszem, el fog fogyni. Khmm, méret alapján lehet vele játszadozni is, hogy honnan kell a párunknak megenni, mondjuk becsukott szemmel 😉
