Délben történetesen nem tudtam kivárni, amíg apa visszaér az “elszaladok kenyérért” című hadműveletből, ami a gulyásleveshez kellett, így elővettem az estére tartogatott karajszeleteket és nekiálltam kótogni a konyhában. Pontosabban kiklopfoltam az összeset. Aztán úgy gondoltam, színesítek egy kicsit a rántott husin. A kibontott paprikakrém és a medvehagyma is a szemembe ötlött, ahogy a tojásért nyúltam a hűtőbe. Hideg is volt, tömör is, az illata is, a fantáziám pedig elindult: mi lenne, ha piros-fehér-zöld lenne a hús?! 🙂 Így átnyúltam a hűtő melletti polcra és előszedtem a szögletes tálat. Ami egy nagyon jó vételnek bizonyult anno. Nem is tudom, talán a KIKA-ból vagy honnan vettük, de lehet, hogy a Tescoban leltünk rá. Egy jó nagy, téglalap alakú, lezárható műanyag doboz, elvileg mikrózható, bár én még nem találkoztam akkora mikróval – pedig a mienk nagy -, amibe beférne. Szóval kihasználtam a doboz adottságait.

A “nemzeti” pedig a fent írt dolog miatt, a piros-fehér-zöld színből kiindulva van betéve a címbe. De a tányér gyakorlatilag tele volt piros-fehér-zölddel, ezért nyugodtan eheti bárki, aki egy kicsit is magyarnak tartja magát. 🙂 Na meg ha van a közelben olyan emberke, aki hajlandó megcsinálni ezt a hamit. Mert egy minimális konyhatündéri tudás kell hozzá ám!

Nemzet(köz)i tányér

Hozzávalók (4-6 főre):

• 8 vastag szelet karaj
• medvehagymakrém
• darált pirospaprika (édes vagy csípős, odabízom)
• 3 db tojás
• 200 ml tej
• 4 ek liszt
• 5 csipet só
• sütéshez olaj
• 2 dl rizs
• 5 dl víz
• csipet só
• salátakeverék
• 1 db paradicsom
• pár karika uborka
• fejenként 1 db főtt-sült kukorica

Elkészítés:

1. A húst kiklopfoljuk, félbevágjuk (nekem kb. 15-20 mm vastagok voltak a szeletek, ezért muszáj volt feleznem), megsózzuk enyhén. És előveszünk egy nagy tálat vagy tálcát, majd jön a “varázslat”:
2. A hússzeletek egyik odalát darált pirospaprikával, a másik oldalát darált medvehagymával megkenjük. Nekem egy-egy fél mokkáskanálnyi ment rá, de ki hogy szereti. Én speciel csípős paprikát használtam hozzá. Tehát bekenegettük a húst, és egymás mellé kell tenni őket, véletlenül sem egymásra, mert akkor rossz lesz, összekeveredik a két ízesítő anyag.
3. Felütjük a tojásokat, sóval felverjük, hozzáadjuk a lisztet apránként, majd a tejet is. Így egy palacsintatészta-szerűséget kapunk. Én ebbe is tettem medvehagymát. Belezúgtunk az ízébe, nincs mit titkolni rajta 😀
4. Egy serpenyőbe olajat melegítünk, a hússzeleteket megforgatjuk a palacsintatésztában, majd a forró olajba helyezzük és közepes lángon kisütjük. Szalvétára vagy papírtörlőre szedjük, így a felesleges olaj le tud róla csepegni és nem fog az alsó pár szelet úszni a zsiradékban.
5. A kukoricát megfőzzük, majd egy tepsibe tesszük, a sütőt bekapcsoljuk 200 fokra. A kukorica tetejére sót és vajat teszünk, a sütőt – ha van – grillfokozatra kapcsoljuk és pár perc alatt meggrillezzük.
6. A rizst megmossuk, egy lábasban megfőzzük, majd hideg vízzel átmosva leszűrjük és egy kanállal formára igazítva tudjuk a tányérra szedni.
7. A hús bundázásakor megmaradt tésztát felturbózzuk liszttel, medvehagymával és ha kell, kevés sóval, majd kiskanállal lapos “pogácsákat” sütünk belőle az olajban.
8. Tányérra szedjük a húst, a köreteket (főtt rizs, kukorica), hozzátesszük a salátakeveréket, pár cikk paradicsomot, egy-két karika uborkát, és vékonyra szeleteljük a sajtot, amit feltekerve mellérakunk.

Ha a húst felvágjuk, ott látható a “varázslat”: egyik oldalán piros lesz, középen fehér a hús, másik oldalán pedig zöld, nem a romlottság miatt. És nagyon jó ízű! 🙂 Na meg amit láttok a képen is: a bunda nem attól olyan furcsa, “koszos”, mert megégett, hanem mert benne van a bundájában is a medvehagyma!