A pogi sütéséből kimaradt egy majdnem teljes darab tojás. Valamit kezdeni kellett vele. Muszáj volt! 🙂 Meg édességet csinálni, mert igazából ami a hűtőben pihen, az még titok, hogy milyen lesz. Azon kívül, hogy finom. 😉 Tehát most egy édes dolgot kellett csinálni belőle. Mivel apa ugyebár dolgozik, dolgozik és dolgozik, szeretethiányunk van úgy ámblokk és cuzámme, tehát mindenkinek és überhiperszupernagyon. Ez pedig egyenesen arányos a csokifogyasztással. Mert ugye a csoki boldogsághormont termel. Amire az apahiányból kifolyólag szükségünk van. Mindhárom ex-pocaklakómnak mindenesetre. Ja, nekem is… De én lassan boszorkánykodni fogok, azt hiszem… no, ez már megint el akarna menni tizennyócplusssszosba, szóval vissza a csokihoz. 🙂

Mondjuk a fotón látszik konkrétan, miért is kezdtem el anyázni a díszítés közben. Aki nem látja, annyi a gond, hogy szétment a habnyomó zsákom. Szétszakadt. Úgyhogy muszáj lesz elsomfordálni megint Szilvikéhez, hogy egy fél vagyont otthagyjak nála egy normális zsákért. Vagy nem tudom.

Boldogsághormonos cupcake

Hozzávalók:

1 tojás
2 ek citromlé
3/4 bögre rétesliszt
1 bögre finomliszt
1 bögre cukor
2 ek kakaópor
2 ek narancsszörp
1 mk (mokkás, nem merő!) vérnarancsaroma
1 tk rumaroma
1/3 csomag sütőpor
csipetnyi só
1 bögre puha margarin
1/2 bögre tej
200 ml habtejszín
200 g mascarpone
15 dkg porcukor
3 nagy evőkanál kakaópor
1 ek rumaroma

Elkészítés:

A tojást a cukorral, a margarinnal és a tejjel habosra keverjük.
Hozzáadjuk apránként a sütőporos lisztet, a kakaóport, majd az aromákat és a citromlevet. Hagyjuk állni 10 percet.
Egy 12 db-os muffinformát kibélelünk papírkapszlikkal, majd evőkanalanként belekanalazzuk a tésztát.
180 fokon készre sütjük.
Amíg hűl, elkészítjük a krémet: a mascarponét a tejszínnel és a porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a rumaromát, majd amikor már kihűlt, rákanalazzuk a krémet.