A pogi sütéséből kimaradt egy majdnem teljes darab tojás. Valamit kezdeni kellett vele. Muszáj volt! 🙂 Meg édességet csinálni, mert igazából ami a hűtőben pihen, az még titok, hogy milyen lesz. Azon kívül, hogy finom. 😉 Tehát most egy édes dolgot kellett csinálni belőle. Mivel apa ugyebár dolgozik, dolgozik és dolgozik, szeretethiányunk van úgy ámblokk és cuzámme, tehát mindenkinek és überhiperszupernagyon. Ez pedig egyenesen arányos a csokifogyasztással. Mert ugye a csoki boldogsághormont termel. Amire az apahiányból kifolyólag szükségünk van. Mindhárom ex-pocaklakómnak mindenesetre. Ja, nekem is… De én lassan boszorkánykodni fogok, azt hiszem… no, ez már megint el akarna menni tizennyócplusssszosba, szóval vissza a csokihoz. 🙂
Mondjuk a fotón látszik konkrétan, miért is kezdtem el anyázni a díszítés közben. Aki nem látja, annyi a gond, hogy szétment a habnyomó zsákom. Szétszakadt. Úgyhogy muszáj lesz elsomfordálni megint Szilvikéhez, hogy egy fél vagyont otthagyjak nála egy normális zsákért. Vagy nem tudom.
Hozzávalók:
Elkészítés: