Ahogy az lenni szokott, természetesen egyszerre lettek a gyerkőcök betegek. Danika már 3. hete húzza a zöld taknyolást köhögéssel párosítva, a lányok pedig még csak 1-2 hete. Én pedig azt mondtam, hogy jó, ha már olyan nagyon “okos” volt a tesitanár a suliban, hogy amikor hideg volt és szél is fújt, az osztály nagyrésze meg eleve taknyos, a tanár néni – merthogy ő edző kéremszépen! – közölte velük, hogy csak tornamez+tornacipő+zokniban lehet lenni, és kint futkároztatta őket az udvaron… hát köszönöm szépen, estére forró buksival rendelkező csajszit másnap én nem fogok engedni úszni menni. Hogy pénteken meg diszkó lesz, konkrétan nem igazán érdekel. Fejfájást okozna, hogy most milyen csillogós-villogós felsőt meg szűk farmert kéne szereznem addigra Pannira, a haját meg a sminkjét hogy készítsem el… szóval lefújva minden. A doki néni szavaival élve “na nem, egész héten sehova nem mehet!” van előírva neki. De legalább hétfőn kitakaríttattuk a cserépkályhákat – volt mit kiszedni belőlük! -, így másnap be lehetett gyújtani, füstmérgezés mentesen is. Már csak az otthoni konvektorokat kell megnézetnem-kitakaríttatnom. Gyajjj! Rakat pénz lesz az is… :/ Ez itt most, a három cserépkályha cirka egy huszasunkba került. Igazából nem tudom, honnan fogok annyi pénzt összekaparni, hogy kifizessek mindent ebben a hónapban, de ha más nem, talán egy-két dolgot el tudok adni neten keresztül.

Vissza a címhez! 🙂

Tehát adott három betegeskedő gyerkőc, étkezés előtt fél órával beveendő gyógyszerrel, valamint egy kis csomagnyi felkaszabolt pipimell a mélyhűtőből kivéve előző este, hogy mára kiolvad és hami készül belőle. Meg morfondírozás, hogy mit is csináljunk belőle, hogy jó is legyen, laktató is… na most jött elő az, hogy akkor liszt. De nem mindegy, milyen, hisz Danikám nem kifejezetten bírja pocakügyileg a búzalisztet. A rizsdarát viszont megeszi. Rizsliszt van a polcon, úgyhogy eddig ez pipa. Dóri barátnőmnél láttam régebben, hogy csinált kínai csirkefalatkákat, ám az mézes-ketchupos-szezámmagos bundában volt, én meg nem rendelkezem jelenleg a polcon szezámmaggal, a gyerekek nyűgösek, a mézre meg amúgy is allergiás vagyok, tehát valami mást kell kitalálni. Iránysurány a zöld szekrény polca (kettő is tele van fűszerekkel és hasonlókkal – apa szerint feleslegesen, mert kevesebb helyre is össze lehetne zsúfolni, nekem viszont így jó, ahogy van; örök vitaforrás :D), és a petrezselyem akadt a kezembe. Meg a frissen őrölős borsos üveg. Meg a fokhagyma.

Petrezselymes csirkenuggets házilag

Hozzávalók:

• kb. 35-40 dkg csirkemell pici kockákra vágva
• 2 tojás
• 1,5-2 dl tej
• 4 ek rizsliszt
• késhegynyi sütőpor (elhagyható, de én biztosra mentem)
• só, bors, fokhagyma, kb. egy evőkanálnyi, picire vágott friss petrezselyem
• sütéshez olaj

Elkészítés:

1. A tojást felverjük csipetnyi sóval. Hozzáadjuk a tejet, lisztet, fűszereket, majd a sütőport és egy sűrű, palacsintatészta-szerűséget készítünk belőle.
2. Ebbe beleforgatjuk a csirkedarabkákat és bő olajban lassú lángon kisütjük. (Azért kell lassú lángon, hogy a bunda is felfújódjon és a pipi gyakorlatilag megpárolódjon benne.)