Kötök! 😮 Úristen, milyen rég csináltam már! Nem, nem cipőfűzőt! 😀 Igazából nem szeretek, soha nem is szerettem kötni, mert macerásabb, mint a horgolás, gyerekek mellett főleg, de most bányjakánya- módon nekiálltam. Egy sálért nem vagyok hajlandó kiadni ugyanis 2600 Ft-ot. Gonosz dolog, tudom, de egyszerűen se keretem, se hajlandóságom rá. Igaz, időm nem sok van – Szilvike pont megkérdezte ma, mikor van időm a gyerekek mellett még erre is, válasz gyanánt a szép, karikás-táskás szememre mutogattam, hogy nézze meg, milyen -, de még mindig olcsóbb megvenni a fonalat és megkötni magamnak, mint ennyit kiadni az isten tudja, milyen helyen, cigifüsttel dúsított, 300 ember által megfogdosott terméket a nyakamba tenni. Én, a félős anyuka 🙂 Egyébként is azért ha vesz az ember új ruhát, alapból átmossa – én meg, ha olyanom van, átsterilizálom a Chicco sterilizáló löttyel. Nem sokkal, csak fél kupaknyit adok a mosógépbe, és hadd menjen! Hideg vízben vagy 30 fokon doszt elég. Persze ezt is meg fogom mártogatni, ha kész lesz végre; na most nem lesz elég hajnali fél 4-ig csinálni, mint a rózsaszín-szürke sapimat.
Ma történelmi pillanat volt: a gyógytornán átmentünk a nagy terembe! Jégverem, mondanom sem kell, úgyhogy eléggé meg fogom gondolni, hogy amikor játszóház van ott, menjünk-e. Nálunk azért a gyerekek szobájában 23 fok körüli a hőmérséklet, ott meg a padló nagyon hideg volt, és kb. 20 fok ha lehetett mindennel együtt. Az meg barátok közt is kevés, nemhogy pici/kicsi gyerekekkel! Tegyük hozzá: cipő nélkül kell lenni a betévedő ááááálampógároknak. De az én kincsem <3 élvezte a játékot, ugyan a csúszda még mindig mumus, és határozottan felháborító dolog, ha a gyógytornász néni ki akarja hívni a labdák közül, mikor ő még nem végzett ott a labdák feltrancsírozásával és egyenként való, alapos kielemzésével. 🙂
Tehát igen, vettem fonalat. Egy natúr színű, csokidarabokkal díszített fonalat. Csak sima, szimpla sál lesz belőle, tehát sima-fordított-sima-fordított sorokkal, mert elég az nekem most. 🙂 És ha valakinek nem tetszik, hogy a nyakam is, a fejem is, a homlokom is takarásban van, nehogy megfázzon, tehet egy szívességet. 😀 Nem akarok én megint úgy járni, mint vagy 19 évvel ezelőtt, hogy kitaláltam: nem kell az én fejemre a sapka, aztán évekig(!) volt arc- és homloküreg-gyulladásom.
Voltunk Szilvikénél – mint fentebb is szó volt róla. Danikával elsétáltunk oda. Persze közben megpróbált csajozni, csak a kislány anyukája nem igazán vette jó néven, hogy egy ilyen pasi az ő kislányához akar közelebb jutni, pedig kb. egyidősök voltak. Ő 1 éves, mi meg 14 hónaposak vagyunk. Na de Szilvike. 🙂 Mert ugye a Nammakkámnak pénteken szülinapja lesz, és arra torta kell, nem is akármilyen. Megrendelve vagyon az arany színű, ehető csillámpor. A nevét abból kell kiírni 🙂 De Szilvike egyébkén nagyon huncut, mert eldugott egy olyan dolgot, ami nagyon tetszik. Epres csokimázat darabokban. Húúú, az az illat…! Na át is szaladtam a szomszédba és vettem egy… de majd meglátjátok. 🙂
Azért volt egy “érdekes és tanulságos” történet is a nap folyamán. Adott egy ékszerbolt, Orbán ékszer a neve. Úgyis a fonal szemben volt, na bementünk – apa gyűrűt akart nézni; valamit nagyon mondhatott neki anyósom… -, köszöntünk jó hangosan, és megálltunk. Nézegettünk. Na de nem ám gyűrűt, hanem csak fülbevalót és hasonlót, ami a bejárathoz van kitéve kuksolás gyanánt. Addig a pult mögött álló fiatalember egy idős nővel kokettált, hogy “hááááááát, még a gyöngysorra is keeelleneeeee egy kapoooocs… de melyik legyeeeeen?” – minden túlzás nélkül mondom, hogy közel fél órát(!!!) álltunk és vártunk, hogy ránk hederítsen a pult mögött álló. De az, hogy kifele menet amikor jó hangosan köszöntünk, vissza sem köszönt – na ez már totálisan kiverte a biztosítékot. Fog a fészkes francnyavalya egy ilyen ékszerboltból vásárolni! Tehát ebbe az Orbán Ékszer nevű boltba – Hajdúböszörmény, Petőfi u. – ne menjen senki, feltéve, hogy venni is szeretne valamit! Miért? Mondjuk a ránk se hederítés miatt. Meg az udvariatlanság miatt. A többi ékszerboltba amikor bementünk, ha 10-en voltak előttünk, akkor is odajött valahonnan hátulról egy eladó és megkérdezte udvariasan, hogy mit segíthet, ha olyan kellett, akkor fáradjunk át a másik helyiségbe – Debrecen, Piac u. 20., ha jól emlékszem a pontos címre, a sarkon van -, és ahogy tud, azonnal jön a kollégája, addig hozhat-e egy kávét, bonbont, kabátot lesegítette, stb. Hát azt hiszem, van az a dolog, amiért inkább a drágább helyen veszem meg ugyanazt az ékszert, mintsem ilyen “eladó”-val találkozzam mégegyszer! Inkább fizetek 10 ezerrel többet egy darab aranyért, és normális helyen veszem meg az olcsóbb, ám bunkó kisvárosi bolt helyett!
No jöjjön még egy teszt, ami kiveri a biztosítékot. 🙂 Akik látták már fészbúkon, azoknak nem újdonság, hogy jártunk a tejjel.
Tehát a Metrobol kifele jövet felkaptam egy zsugor tejet. Nem néztem igazán az árát, láttam csak, hogy 170 Ft a bruttója – na jó lesz ez is, ARO-s. Itt este apa megszólalt, hogy ő bizony inna tejet, adjak már neki. Dobozkinyitás, nagy elánnal löttyintettem neki a bögrébe, aztán én is beleittam…… és ajtókinyitás egy hirtelen és jól irányzott kiköpéssel társítva azt a jó nagy kortynyit. Basszus, azt hittem, megromlott, de nem, ízre nem sok gond volt vele. Hanem az állaga! Víz és kis porszemcsék tömkelege. Igen, hirtelen második gondolatunk az volt, hogy biztos a tejzsír. De nem, az sem lehet, mert a tejzsír megolvadna hőkezeléssel (=betettem a mikróba). Ez ugyanolyan maradt, ergo a liternyi tej alján van két-három ujjnyi fehér por, amit nem tudunk, hogy mi lehet. Felvetült bennünk, hogy mégis igaz a legenda, miszerint az UHT tejet tejporból és csapvízből készítik, amolyan instant-félén. Ezzel az a probléma, hogy dolgoztam a Debreceni Tejiparnál – diákként nem is keveset, kb. 1 évet folyamatosan -, és ott volt olyan felnőtt ott-dolgozó, aki mondta, hogy a zacskós tej a normál tej, az UHT-s tej pedig maximum képről látott tehenet. Lehet benne valami… ezek után?!
Úgyhogy hatalmas nagy mínusz pont a Metronak.
 |
 |
🙂