Tegnap bementünk apával dolgozni. Mert ugyebár szabad órái voltak – és nehogy tudjon már pihenni rendesen?! Persze finoman szólva nagyon büszke vagyok rá, hisz nélküle nem megy semmi, mert Ő a jó szakember, nem a többiek. Vagyis Ő a Szakember. 🙂 Szerintem a környék (pár száz kilométeres körzet) legjobb szakembere. 🙂 (Neeeem vagyok beképzelt, ááá, neeem! :D)
Szóval kimentünk és mondta apa, hogy na vigyük a fotómasinát, kattogtassunk, hogy mekkora a kukoricahalom. Ámen. 🙂 Szorgosan kattintgattam a drágaságomat. Meg persze a Kis Piszok Dög (Waczak) szüleit is megnéztem végre… megállapítottam, hogy az ottmaradt egy szem tesója kb. kétharmada a mi kis négylábú betörő-mentesítőnknek, az anyja akkora, hogy nem sokkal kisebb most a nálunk levő kölyke, az apja meg…. hát az egy borjú tényleg! Az egy aszottnagydög! Nem tudtam igazán lefotózni, de az tényleg olyan, mint egy borjú! Nem túlzott apa a méreteit illetően. Csak nem tudom, mi lesz, ha a mi kicsi kutyink is megnő akkorára. Már most is van étvágya ennek a kis négylábúnak, akkor meg mekkora lesz nagyobb korában?! 😮 Persze vigyázom rá nagyon, nehogy túl legyen etetve, meg tömöm vitaminnal, nehogy az ízületeibe rakódjon le a sok kaja egymás hegyére-halmára, meg lassan, óvatosan szívódjon fel a tápanyag… stb.
A kukoricatömeg méretét tekintve pedig… ha mind popcorn alapanyag lenne, vagy legalább étkezési kukorica, minjárt jobban örülnék neki, és kikönyörögnék egy-két maréknyit azonnali főzés-pattogtatás céljára. 🙂 Tudniillik imádom a kukoricát. Amit a két nagyobb gyerkőcöm is örökölt. Danika is, ha már itt tartunk, legalábbis a popcorn-evészetét alapul véve. 🙂
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: