Már napok óta nem sütöttem igazából. A sütőből pedig előkerült egy jó adag, összepenészedett sült tök, amit ki tudja, ki és mikor tett oda. Szóval takaríthattam tegnap. :/ De most elővettem magamat és ruhapakolás helyett sütésre adtam a fejemet. Meg persze KRESZ tanulás helyett. Talán már itthon lesz időnként apa, hogy lemegy most a csúcsszezon, és figyel a gyerkőcökre, amíg tanulok… Szerintem el nem tudja képzelni egy nem háromgyerekes anyuka, hogy mekkora ruhahalom tud összegyűlni egy-két nap alatt is, amit ugye kimosunk-megszárítunk-összehajtogatunk-elteszünk… és nyolcvanhatodjára is rászólunk a gyerekekre, hogy nem szétgórálni való dolog a tiszta ruha, és ha már a földre dobálták a szekrényből, mert az éppen nem tetszik ott és úgy, ahogy van, meg nem megy a mittudomén, milyen mesehős ruhájához, amik aznap ők éppen, játékból, akkor tessék felvenni, nem rátaposni, meg belenyomkodni a zsírkrétát, ceruzabelet, csokipudingot, banánfalatot, stb.!
Szóval miután el- és bepakoltam egy-két halom mosogatnivalót, összedobtam egy gyors sütit. Az illata nagyon jó. A hűtőben volt egy “elfelejtett” kakaós ital (tegnapelőtt vettem), nekem meg úgyis szeretethiányom van – az utóbbi egy hónapban alig láttuk apucit :'( szerelmes vagyok bele, még ennyi év után is, no! -, amire a csoki, vagyis a kakaóbab gyógyír, adott volt a kreálás, hogy mint és hogyan is történjen a dolog. 🙂 (A csoki egyébként is gyümölcs, hisz a kakaóbab fán terem, ahol pedig akárhogy is nézzük, ami étel megterem, az gyümölcs; ergo egészséges és fogyókúrás az alapja. :D) Vigyázat, ez bögrés, és pillanatok alatt össze lehet dobni! Az, hogy olcsó, nagyjából egyértelmű, mert mint sokaknak, nekem is elfogyott mostanra a számlafizetések után a pénzem. Tehát nem lesz itt olyan nagy hacacáré meg rántott rákfarok vasárnapi ebédre!
Hozzávalók:
Elkészítés:
