bopciblog

Azt hiszem, rizottó

Hogy miért ez a furcsa cím? Mert nem vagyok benne biztos. 🙂 A múltkor a TV-ben láttunk egy főzőműsort, és ott rizottót készítettek. Kiderült, hogy mi tulajdonképpen – amikor én főzöm a pocakbavalót – rizottót szoktunk enni nagy általánosságban. Mert enyhén szólva nem szeretjük a “főtt” rizst, ami ugye kemény, fővetlen, ám ebből kifolyólag pergős… Tovább »

Csillagos 5-ösért járó jutalom: Gyümölcsös-fehércsokis túrótorta

Pannikám egy Petőfi verset csillagos ötösre mondott fel. Ez azért fontos, mert a verseket nem szerette tanulni sosem (nem csodálkozom rajta, iszonyatosan rímtelen verseket adtak fel eddig, de most, idén, hogy a nagy épületbe kerültek, új tanítónénikhez, megváltozott minden). Szóval ez a csillagos ötös, azaz a torta története. 🙂 És nehogy már ne járjon külön “ajándék”… Tovább »

Karácsonyi ajándék kukába szánt dolgokból: Mécsestartó fillérekből

Minden kisgyerekes anyuka – és apuka – hajtépős dolga, amikor a baba közli, hogy márpedig csak egy fajta babaételt hajlandó megenni, semmiféle házi kosztot nem, és feltornyosul a rengeteg babaételes üveg a konyhában/kamrában. Kidobni ugye egy idő után már sajnáljuk, mert hát mégiscsak üveg, és biztos fel lehet azt majd használni, mondjuk nyáron, amikor befőzünk…. Tovább »

Ünnepi hangolódás – lelkileg

Reggel nézegettem a fészbúkot – igen, kivételesen reggel gép elé jutottam. Találtam ott egy családi békéről szóló irományt, aminek teljes mértékben igazat adok. 🙂 Hogy miért is került ide most ez az ünnepi hangolódás, lelkizés? Amellett, hogy én is éppen mélyponton vagyok, azt hiszem, ilyenkor mindenki, akarva-akaratlanul magába néz, összegzi lassanként az elmúlt évet, a… Tovább »

A fiúk

A fiúk most konkrétan két egész darab fiút jelent. Az egyik – és a legfontosabb – az én drága pici fiacskám, akiről mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy letagadhatna minket. Titta annya! 🙂 Főleg, hogy a habverőt megkaparintotta. :DMert az ugyebár nem úgy működik, hogy A Baba számára látható helyen van a habverő –… Tovább »

Szombat esti gyors kényeztető: A túró, a csoki és az erdei gyümölcsök szerelme

A cím mindent elárul, vagyis majdnem mindent. A túrókrém egy “anya, túrókrémet kérek, de azonnal!” apa-mondat volt, amire én egy ilyen, pár perc alatt összeüthető poharas édességgel reagáltam. Mert ez túrókrém, kérem, csak nem a szokásos módon tálalva. 🙂 Valójában még olvasztott fehércsoki ment volna a tetejére, csak a mikró pont közben döntött úgy, hogy… Tovább »

Karácsony előtti próba: Almás csirkecomb négysajtos puffanccsal

Többen kértetek karácsonyi menüre ötleteket. Íme, ez is egy olyan, különleges és mégsem drága. Ráadásul az összes hozzávalója akciós a legnagyobb hipermarketben most. Igen, elismerem: nem klasszikus karácsonyi menübe illő a tányéron szereplő étek, ám elég különleges ahhoz, hogy ráfoghassuk: ünnepi. Mert mi is jellemzi a karácsonyi készülődést? Almaillat, sütemény, zsírszag, élesztőszag, előreláthatólag hatalmas súlyfelesleg felszedése… Tovább »

Bár volna két mosógépem, szárítóm – avagy egy nagycsalád és a vírus

A címből kiderül: igen, nálunk is lecsapott a hányós-hasmenéses vírus. Most, ez a fajta érdekes módon a fiúkat támadta meg. Katica eddig megúszta másfél-két nap hasmenéssel, Pannika – apa szavaival élve nem tudjuk, hogy csinálja, de nagyon ügyesen, hogy nem kapta el igazán -, de apuci tegnap délután ágynak dőlt, éjszaka nem sokat aludtunk, merthogy… Tovább »

Információ áramlat

Tegnap ugyebár elég kalandos volt, hogy én elmenjek és bepötyögjem, hogy bizony ám tudom a KRESZ szabályait. Mert doki néni azt mondta, vigyük be ŐSzentségét a klinikára (reggel fél 9-kor), hogy megnézzék, biztos-e az agyrázkódás-mentesség. (Igen, biztos.) Közben rohangásztam egyet a klinikáról KRESZ-vizsgára. Esőben, hidegben, pulcsi nélkül, mert ugye én csak felkaptam egy pólót meg… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!