A fiúk

A fiúk most konkrétan két egész darab fiút jelent. Az egyik – és a legfontosabb – az én drága pici fiacskám, akiről mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy letagadhatna minket. Titta annya! 🙂 Főleg, hogy a habverőt megkaparintotta. :DMert az ugyebár nem úgy működik, hogy A Baba számára látható helyen van a habverő – legalábbis anya annak hívja -, ráadásul kisebb-nagyobb nyújtózkodásokkal el is érhető, és A Baba nem kaparinthatja meg. Felháborító ez az anya! 😀 Jelzem konkrétan csupa móka és kacagásból álltam ki, ahogy játszadozott vele. 🙂 Annyira szenzációs pasi, hogy ha nem lenne, ki kellene találni. 🙂 Sajnos ugyan még mindig megy a hasa, 5 napja, de eszik-iszik, úgyhogy ki nem fog száradni, csak ez a fránya vírus felejtene már el bennünket, de végleg! Most is a gépben van a lepedője, de – amellett, hogy nem vagyok eb – a szaglásom után menve egyértelműsítettem, hogy újra mosnom kell. Muszáj. Mert bűzlik a kiságy környéke.

Már csak arra kell rájönnöm: ugyan hogy fogok én holnap levizsgázni KRESZ-ből. Reggel 8-kor. Merthogy most egy budapesti cég tesztjeit csinálom, és ugyan itt elég sokszor átmegyek, de vannak olyan kérdések, amit hol így, hol úgy fogad el jó válasznak, pedig az oktatónk anno megmondta, hogy ha valaki nem tud huzamosan 71-72 pontot elérni a gyakorlásban, az be se menjen vizsgázni, mert nem érdemes, úgyse megy át. (Csak óvatosan jegyzem meg: apuci megleste a kérdéseket, és azt mondta, hogy hülyeség a kérdés, hibás a kép, mert olyan kereszteződés nem létezhet a valóságban, egy másikra meg azt mondta, hogy baromság a jó válasz, mert az és kész. Igaza is van, mert fizikailag lehetetlen dologra mondta a rendszer, hogy az úgy jó. Átfordítva kémiára: a szén-dioxid táplálja az égést. Ennyire hülyeség, amit elfogad az a rendszer.)

De vissza a képekhez. 🙂

A másik fiú pedig egy büdös dög, aki Waczak névre hallgat, és kutya egyébiránt. A postásra – meg pár kellemetlen emberre – nagyon haragszik. Szóval a kutyánk. A kisebbik. Azaz Danika kutyája, aki egyébként apucié, de én etetem-játszom-küzdöm vele nap mint nap. De négylábú és kutya és “harci”. Mondhatni fajtiszta korcs. 😀

Úgyis rég fotózgattam, tegnap is elfelejtettem felkapni a nagy gépet (igazából már annyira rohantunk, hogy azért nem kaptam fel, mert szaladjunk-szaladjunk volt), de ma egy picit kattintgattam. Nem sokat, csak párat. A publikusakat mutatom 🙂

Tovább a blogra »