A smink, az öregedés és én

Szoktatok MAC márkájú termékeket használni? Itt ez ugyan rúzs, de M.A.C.  Ami nem filléres márka, és én most kutatok, ezért kérdeztem.

Bevallom, nekem (vénségemre) muszáj egyre drágább márkákat használnom, mert – most vagy én öregszem nagyon, vagy az összetevőkkel van gond, változtatás – egyre kevesebbet bír el a bőröm. Anno a pár száz forintos szempillaspirál, szemceruza, szemhéjpúder, alapozó, stb. tökéletesen elég volt, mára viszont lassan csak a L’Orèal szemhéjpúderét bírom. A legjobb szempillaspirálom a Maxfactor2000calories volt, de azt se bírja a szemem, így most a NYC-vel próbálkozom. Pedig ha más nem, de egy szempillaspirál alap a női sminktáskákban. Ez nem túl kihívó, gyorsan, akár tükör nélkül is elvégezhető sminktechnika, mégis a hatása elég drámai, ahogy szokták mondani a reklámokban.

Ciki vagy sem, de attól félek, mi lesz, ha már a Clinique és társai lesznek kénytelenek landolni a kosaramban, amikor a Müllerben járok. Tizenezreket kell kiadnom majd értük?! Bár remélem, addigra beindul mindkét vállalkozásunk. Milyen érdekes az élet, hogy vénségünkre kell ilyen vállalkozósdiba fognunk! Igen, lehet politizálni is vele, közben, az okokat firtatni, de mindegy, a lényeg, hogy mi is “rákényszerülünk”. Majd elválik, hogy fog menni a dolog! 🙂

De itt tényleg az a lényeg, hogy egyre jobban sajnos a drága termékek fele kell fordulnom. Főleg, ha a szememet akarom kifesteni. Mert egy alapozó megtalálása is fontos a nők számára, de a szemhéjpúder meg a szempillaspirál az az alap, hogy az jó legyen.

Volt egy olyan időszakom pár éve, amikor a Maybelline N. Y. olyan termékeket adott ki a piacra, amiket tudtam használni. Sajnos azóta eléggé visszaesett a minőségük, és ezeket is a sminkes táskám mélyére voltam kénytelen süllyeszteni. Pedig kaptam volna New Yorkból is ilyet, az meg mekkora már?! 🙂

Aztán találtam rá, ha jól emlékszem, a L’Oréalra. Ezt még bírom. Úgy-ahogy. Viszont tegnap délután a “Basszus, nézzek már ki valahogy a suliban!” felkiáltást tett követte, és pingáltam egyet az ecsettel a szemhéjamra, meg a NYC szempillaspirált is használtam, ami estére vörös szemet eredményezett. Hősiesen bevallom, ugyan le volt adva a picim a nagyszülőkhöz (már akik élnek), de nem, még így sem jutott arra időm, ami a “normál” menete a sminkelésnek, tehát az arctisztítás, tonizálás, hidratáló (ún. BB krém) felvitele, festés, de a nagyon alapvető dolgokat elkövettem. És nem bírta a szemem. Pedig maradt a szemüveg, nem tettem be kontaktlencsét. Mert hát ugye az is van, hisz nem mindegy, hova mit vesz fel az ember jánya. Egy kontaktlencse pedig nem olyan nagyon nagy beruházás, a viselése során viszont határozottan pozitívabb sok minden. Hogy mást ne mondjak, nem párásodik be, sőt, az eső sem marad meg cseppekben rajta, a gyerkőc pedig nehezen kapdossa le – bár Danika már próbálkozott vele, hogy akkora szembecsapást kaptam, hogy fájt a szemgolyóm, de a kontaktlencse maradt a helyén.

Most aztán eshetek neki a weboldalaknak, hogy ki tudjam nyomozni, vajon mi a fenét használjak a szememre, ha szép szeretnék lenni? Na jó, csak próbálkoznék annak látszani. 🙂 De a lényeg, hogy a nőknek igenis a tükörbe pillantva meg kell elégedniük önmagukkal, hogy az életben is sikeresek tudjanak lenni! Na én ezt akarom! 🙂