Annak idején megláttam egyszer az egyik boltban egy mackót. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hisz mindenféle mackó megtalálható a boltokban. Ám ez az egyetlen maci odavonzotta magára a tekintetemet és nem akarta elengedni. Sehogysem. Pedig esküszöm, igyekeztem, hogy máshova nézzek! Kijöttünk a nagylányommal a boltból, és lassanként elfelejtettem azt a macit. Vagyis dehogy felejtettem el! A mai napig itt van, a gondolataimban, nincs nap, hogy rá ne gondoljak. Mert ugyan csak egy kis mackó, ám volt egy olyan kisugárzása annak a mackónak, ami mágnesként vonzott. Engem. Oda. Közelebb. Hozzá. Magához.
Még jó, hogy a gugli az én barátom, és addig nyomoztam, míg ki nem derült, hogy az a bizonyos mackó nem véletlenül volt olyan méregdrágán kitéve a polcra. Annak a mackónak története van. Egy kedves történet, amit nagyon sokan nem is tudnak, hogy az bizony miért olyan mackó, amilyen. Szőrös és szürke, és foltos és kék anyagdarabbal van megfoltozva… (Mackóimádók már sejthetik, miről van szó) tehát egy végtelenül egyszerű, szegény, szerencsétlen kitömött (nem plüss) figura az emlegetett darab, magyar nevén a Szeretet Mackója.
Azóta tényleg végig kíséri az életemet. Ha baj van, egyből az a mackó ugrik be, és úgymond “segít”. Meghibbantam, hogy ilyeneket írok? Lehet, nem kizárt. Ettől még tényleg így van. Mint Szabó Magda regényében: ha nagyon nagy a baj, egy papírt kellett a szoborba betenni, és Abigél segített. De csak ha tényleg nagyon, nagyon, nagyon nagy a baj, a helyzet pedig kilátástalan. A Mackó az én Abigélem. 🙂
Régebben azt mondtam, hogy a Mackó én vagyok. Hisz teljesen egyenlőnek éreztem magamat vele, csak még éppen nem szedett ki senki a kacatok közül. Hogy most ki vagyok-e szedve? Jó kérdés… néha igen, néha nem. Mikor mit érzek.
Íme a Mackó története valójában, hogy ki és mi és hogyan került a nagyközönség tudatába:
Tatty Teddy története
1897-ben kis, sussexi faluban Arundel mellett le volt bontva egy ház a sok nem kívánatos kacatok és darabok közé volt dobva, egy szemétkupacra egy kis barna játék mackó. Ott maradt sok hétig körülvéve konzervekkel egy öreg matraccal, dobozokkal és gazdát váró szeméttel
Hideg tél volt. A tavak és folyók befagytak és az emberek inkább otthon maradtak a melegben a maci ki volt tűzve a matracra és nem tudott mozogni, elkezdett nagyon fázni. Valóban hideg volt.
A hideg csak egyre nőtt és a játék maci barna bundáját szürkére, kicsi barna orrát kékre változtatta. Nagyon sajnálta magát. Senki sem volt, aki szerette volna, Egyedül volt a világban, nem volt egyetlen barátja sem akire számíthatott volna.
Egy napon, amikor az idő enyhébbre fordult, egy kislány játszott a szemét halom mellett és észrevette őt. Kihúzta és leporolta a macit, és a maci hirtelen úgy érezte, hogy szeretik. Éppen csak, hogy rokonszenves volt, a szürke bundája és a kék orra páratlanná tette és soha nem változott vissza barnára.
A kislány hazavitte a játék mackót, és a nagymamája megfoltozta, ott ahol lejött a szövet. A kicsi macinak sok javításra volt szüksége a bundáján, mert az összes öltés szétfeslett. A kislány elnevezte őt: “Tatty Teddy-nek” avagy “Topis Macinak”.
Sok-sok évvel később Tatty Teddy folyamatosított egy jelképet. A barátság és a szeretet jelképét. Keresztül a világon fiatalok és öregek, fiúk és lányok, a bűbája alá kerültek. A segítőkész emberek életében Tatty Teddy fontos objektum.
Ha van egy olyan ember, akit nagyon szeretsz, de még nem mondtad neki, akkor itt az ideje, hogy kimond, amit érzel. Mindenkinek szüksége van törődésre és szeretetre.
Most még jobban szeretem ezt a macit 🙂 Írtó aranyos a törtênete
Nem tudtam,de van egy pár ilyen macim 🙂 hálisten olcsón sikerült párat szereznem 🙂 és még böngészgetek utánna 🙂 A legszebb maci 🙂
Ismét tanultam valami újat!