Kezdem unni ezt a korcsos világot és…

…ezt a mai iskolarendszert. Egész konkrétan azt a jogi viszonyt, ami alapján a tanároknak semmi hivatástudatuk nincs, nem szólhatnak a gyerekre, stb. Miért ez a kifakadás? Mert bántották az én drága nagylányomat! Nem kicsit, hanem nagyon. Konkrétan odanyomta – szándékosan – az egyik fiú a lányomat az ajtóhoz, rányitotta az ujjaira a vasajtót és nem engedte el. (Anyád!)

Esküszöm, diplomatikus vagyok, nagyon! A gyerekeimért viszont ölök. Apa ennyit mondott rá: “nem jó dolog a vérző orrát a törött kezével törölgetni!” Igaza van, én is borzalmasan mérges vagyok.

Nem csak a gyerekre, nem csak a szüleire, nem csak a pedagógusra, aki végignézte és egy szót sem szólt, hanem magára az egész oktatási rendszerre, ami megszüntette a tanárok szabadkezűségét. Milyen már az, hogy a lányokat verhetik a fiúk, a tanár pedig nem szólhat közbe? Mert igen, ez a fiú ennyire elkorcsosult, hogy nem csak az én lányomat, hanem a többi lányt, fiút is veri, pofozza, rugdossa, nem csak az én gyerekem jött haza úgy, hogy be van verve a szája, feldagadva, fürdésnél vettem észre, mert szégyellte, hogy tele van a keze-lába kék-zöld foltokkal, stb. A szülő pedig semmit nem tehet. A rendőrök szavaival élve: ruházzuk meg a kölyköt, amikor el tudjuk kapni, úgy, hogy más ne lássa és alibink legyen biztosítva. Nem rossz, hogy a rendőrségnek is ilyen a hozzáállása… Nekik is igen tág hatáskörük lehet. :/

Bele lehet menni, hogy otthon vajon hogy bánnak vele – az édesanyját elnézve… hát… na jó, nem mondok semmit rá -, bele lehet menni sok mindenbe, de ez akkor sem normális dolog, hogy a rendszer tűr. Mint azon a bizonyos fotón, ahol bemutatják, hogy a dohányzást büntetjük, a családon belüli erőszakot? Á, azt nem, az a család belső ügye, nem szólunk semmit rá, sőt, a bántalmazót védjük.

Túlságosan korcsos világban élünk. Amikor én voltam gyerek, ilyen elő sem fordulhatott volna. Csúnyát se mertünk egymásra mondani, mert még ott volt a mutatópálca a tanárnéniknél, és volt, aki használta is. Szerintem nem egy pálca tört volna darabokra az adott kölyök hátán, ha régebbi időket élnénk.

Valójában komolyan azon gondolkodom, hogy az igazgatóhoz fogok menni. Nem érdekel, hogy ki az a kiskölyök valójában, kinek a kicsodája-micsodája (a másik, fő-fő verekedő kölyök is ne akarjon velem találkozni, aki sokkalta beképzeltebb, az egyik szuperanya gyereke ráadásul), de ha tényleg fontos egy iskolaigazgatónak az iskolája hírneve, akkor az ilyen eseteket nem kellene megengednie.