Valamiért mindig húzódzkodtam a rántott gombától. Mert apa is, én is ettünk már sok féle-fajta hidegtálat, de az biztos, hogy nem nagyon szerettük a gombát benne, mert enyhén szólva ehetetlen volt mind. (Nem sorolom fel a vendéglőket, salátabárokat, de aki ismer, az tudja, hogy nem egy étterem, hidegtál van a hátam mögött.) Ismeri mindenki szerintem, hogy a gomba ugyebár bundában van. A bunda sem mindegy már, hogy milyen. A gomba benne általában vagy nyers marad, vagy sötét színű, az íze pedig a tusfürdők, a szappanok és a kölnik keveréke valahogy. Rájöttem a titokra, hogy hogyan lehet finomra csinálni. 🙂 Annyira örülök neki, hogy leírom gyorsan, el ne felejtődjön, és mások is finomat tudjanak az asztalra tenni. 😉 Főleg, hogy ahol farsangi mulatság készülődik, általában ott is lesz hidegtál.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Én fasírttal és salátával tálaltam, ezerszigettel leöntve. 🙂
Hogy mi a titok? Nem sok, de mégis számottevő:
Nem elég csak megmosni őket, hanem meg kell hámozni. Mert a felszínén vannak akarva-akaratlanul különféle vegyszermaradékok, por, piszok, ami a sima vízzel nem jön le. Valamint a gomba kívülről kezd el keseredni, tehát ha nem a legfrissebb a gombánk, akkor a lehúzott felső réteg alatt már látszik, hogy barnul. Na az már enyhén keserű.
Ha lisztezzük is, akkor a kesernyés ízt belesütjük a gombába, a belseje pedig kemény marad, nem pedig megfő a saját levében.
Ha nem hámozzuk meg, a gomba belsejébe jut az a vegyszer, amit magába szívott a levegőből – és ki tudja, milyen környéken jött keresztül a kamion, amiben szállították?!
