…s midőn Dedóvó Házirobot feladja ama gondolatmenetét, hogy eme édes, hisztikéző Dedet elaltassa, ebbéli tevékenységét felfüggessze arra a csekély időtartamra, amíg A Ded sétához való ruházatát előkészítse, valamint a saját testére felhuzigálja a saját, sétához való ruháját-cipőjét, a gyerekszobába belépve egy békésen elnyúlt, halkan szuszogó, zoknimentes Deddel találja szemben magát. Séta lefújva. Anya nekiáll pakolni. Ajtó nyílik. Apa belép. Megy fürdeni. (Aztán temetésre.) Ded meghallván nemzője hangját, ékesszólóan rikkant egyet, s felül. Azaz feláll. Ded nem ért egyet a dologgal, hogy őt kihagyták a “Hogyan mossuk le a koszt magunkról és öltözzünk át temetésre való ruhába 12 perc alatt” című epizódból. Ennek ékes bizonyítékaként szólítja szüleit, aztán egyre hangosabban kiabál nekik. Nemzője figyelmen kívül hagyván A Ded óhaját kirohan az ajtón, gépjárműbe vágván magát, s elhajt. Ded ezt a lehető második legnagyobb sértésnek veszi. Közli is. Majd szülőanyja megértvén a kézzel-lábbal rugkapáló Dednyelvet, ölbe veszi, s így újra indul a pelenkacsere-átöltöztetés-leteszlek-denetegyélleeee!-jó,felveszlek,gyereegyünk,háthaelalszolutána című, napi rutinú körforgás.
😀