Nemrég olvastam a hírt, hogy a Kenézy inkubátorába tettek egy babát. Él, egészséges, jól van, Konrádnak nevezték el.
Elgondolkodtam. Minden elismerésem azé az anyukáé, aki 9 hónapon keresztül kihordta, óvta, védte, és most lemondott róla ily módon. Én nem lennék rá képes. Akárhogy is rá lennék szorulva, egyszerűen képtelen lennék a saját gyermekemtől megválni.
Persze ez így még mindig jobb, mintha megölné, kukába dobná, még pocakból kivetetné (abortusz), de tényleg nem tudom, hogy bírja szegény. Mert egy szülés azért nem piskóta. Tuti, hogy vannak a környékén, akik észrevették a pocakját, és várják a kis jövevényt.
Neki sem két perc, mire fel tud állni, öltözni, elvinni a babát az inkubátorba… de felmerül egy hatalmas nagy kérdés számomra: hogyan tudja ezt tenni egy nő?
Bocsánatot kérek mindenkitől, de bennem egy hatalmas kérdés van minden ilyen esetnél: biztos, hogy az édesanyja tette oda, nem pedig ellopták/elvették a babát valakitől, aki megszülte? Valaki, aki nem akarta, hogy az a baba legyen, éljen, hirtelen felkaphatta az éppen megszületett babát, és elszáguldhatott vele az inkubátorig, anyukának meg annyit mondhatott, hogy meghalt a gyerek, ne is keresse. Vagy lefogták az anyukát, és amíg éppen megpróbált magához térni, elvitték a gyerekét.
Valami ott nagyon nem stimmelhetett, hogy az a baba odakerült, be az inkubátorba.
És belegondolva… hogyan képes az utolsó csókot adni a gyermekének egy szülőanya? Én minden egyes reggel “megsiratom” a gyermekeimet, mert elmennek óvodába, iskolába, és számomra nehéz az elválás. Bár ezt ők nem tudják, meg remélem nem is fogják egy jó ideig megtudni, de így van. Anyából vagyok. Ez van.
Fotó: Getty Images
Forrás: http://www.haon.hu/ujszulott-a-kenezy-inkubatoraban/2786858
🙁