Összeszedtem pár dolgot, ami nálam akkor került előtérbe, miután lett babám. Utódom. Nem is egy, hanem három. 🙂
Persze vannak a humoros összeállítások, amiket mindannyian ismerünk, de van még új a Nap alatt, úgyhogy feljegyzek még néhány dolgot.
Hang nélkül hogyan lehet kinyitni egy ajtót és kisurranni rajta, miután végre elaludt(ak) a gyerek(ek).
Ez nem csak a decemberi ajándék-csempészésre vonatkozik, hanem úgy általánosságban minden olyan pillanatra, amikor odáig érünk, hogy huhhh! végre elaludt a porontyunk!, és valahogy meg kell oldani, nehogy felkeljen, mert azt a két órán keresztüli ringatást megállás nélkül fárasztónak tartjuk – valamint az “Aludj édesem már!”-t valószínűleg a szomszédok is unják. A kutyáról nem is beszélve.
A cumik közt is van fontossági sorrend.
Hogy evős, ivós, alvós, milyen maci vagy cica van rajta, rózsaszín-e vagy lila, vagy zöld-e vagy kék, nagyon nem mindegy. Mint ahogy a tetején levő szilikonfej sem. A pénztárcánknak sem, hogy milyet kedvel meg a baba. Azt, hogy nem a teás cumiból kapja a teát – na azt el lehet felejteni! 🙂
A macska nem szereti a tápszert.
A babatápszereket elég nagy kiszerelésben árulják ahhoz, hogy kipróbáljuk, jó-e az az adott fajta a babánknak. Következésképpen ha az első fajta nem vált be – pl. sugárban jön ki a gyerekből -, a környéken pedig nincs olyan anyuka, akinek oda tudnánk adni, akkor muszáj elhasználni. Pl. a cumisüvegből a macska tejes tálkájába önteni azt hittem, jó spórolási lehetőség, hisz “tej”. A macska nem osztotta ezt a véleményt. Nem szerette. De egyiket sem.
A férjünk sem szereti a tápszert.
Van olyan ismerős, aki anyatejjel itta a kávét, mert a feleségének annyira sok volt a teje, hogy nem tudták már hova tenni. De ez ritka, hogy úgy meg is igya apuka. Az apukák egy része azért poénból ki szokta próbálni, hogy “végülis tejpor!”, és megkóstolja, megissza a kávéját azzal. Azaz kiköpi az első korty után. Majd a “kóstold meg, drágám te is, mit nyomsz a gyerekbe! Nem is csodálom, hogy nem issza meg ezt a förtelmes löttyöt!” kezdetű monológok után rájövünk:
Mi sem szeretjük a tápszert.
Aztán jön a következő kérdés: ugyan hogy várhatnánk el a babánktól, hogy ezt a keserű/ízetlen valamit lenyelje a torkán?!
Jesszus, mit tesznek ebbe bele?
A tápszerek dobozán fel vannak tüntetve a hozzávalók, valamint hogy miből mennyi van benne. És még mi csodálkoztunk, hogy mégis mitől van ébren a gyerek, mitől van a tápszer után felpörögve? Mi is azért isszuk az energiaitalt, hogy ne aludjunk el, és abban is taurin meg koffein van!
Egy filléres botmixer kincset ér.
A boltokban kapható babaétkek méregdrágák. Na nem azok, amiket az első pár hónapban adunk neki kósoltatás címszóval (mert ugye a bolti gyümölcsöt nem tudjuk, mivel kezelték, erre meg rá van írva, hogy “bio”), hanem a következő pár hónap, amikor már nem csak paradicsomos krumplipürét kap a baba, hanem a csirkét is bele lehet csempészni az étkezésébe. Meg a cukkinit is, ami a nyári hónapok kivételével elég borsos áron van a boltokban – már ha lehet kapni. Abba meg bele se merünk gondolni, miféle vegyi kezelésen estek át, hogy azt a sok ezer km-es utat kibírják rohadás nélkül. Így megfogadjuk, hogy a következő családi pótlékból beruházunk egy botmixerre, Férj akármennyire is ellenkezik. Meg egy pici lábasra, amiben egy szem krumplit meg tudunk főzni. Az a háromezer forint, amit ráköltöttünk, eltörpül a bolti, üveges babaételek ára mellett.
Mit lehet kezdeni ennyi babaüveggel?
Felgyűltek ugye a babaétkes üvegek a polcon. Aki először betámolyog a lakásba, még ha nem is tudta eddig, mostantól tisztában van vele, hogy kisgyerek is van a négy fal közt. És nem azért, mert fél méteres magasságban meghatározhatatlan eredetű és színű, babatenyér-lenyomatok díszítik körbe a falat, nem is azért, mert a pelenka kastélyként szolgál az előszobában, és nem is azért, mert látszik belépéskor a nagyszobában kiteregetett sok-sok textilpelus, body, előke, stb. Hanem mert lépni sem lehet a sok babaüvegtől. Egy poharat nem tudunk lassan elővenni, hogy gyümölcslevet – csakis “bio”-t! – adjunk a vendégnek. Ilyenkor jön Férj hatalmas ötlete: hát építsünk az udvarra kemencét! Ahhoz jó sok üveg kell! (Több köbméternyi, összetörve, igaz.) Meg a “Drágám, úgyis befőzünk nyáron lekvárt, őszibarack befőttet, ahhoz is jó lesz. A lecsót is szeretjük, ugye, és hát nem baj az, ha van mibe eltenni!” Szóval addig ott állnak és várnak a felgyűlt babaüvegek. Amik persze nyár végére hatszoros mennyiségre duzzadnak, mert ha elugrunk a horgásztóhoz, vagy a Duna-kanyarba, akkor csak veszünk egy üveg bébiételt a gyereknek út közben, mert hát éhes és ne mekis kaját tömjünk már a kis pocakjába! 🙂
A tüsszentést, köhögést vissza lehet tartani
Bizony! És nem is a “lehet”-en van a hangsúly, hanem a “muszáj”-on. Mert ha nyugi van éppen a gyerekszobában, akkor egy-egy ilyen ártatlan köhögéssel-tüsszentéssel-orrfújással felzavarjuk az alvó csöppsége(ke)t, ami nem túl jó mulatság.
A fodrász, a kozmetikus, a szolárium álom
Legalábbis addig, amíg a gyerek 3 éves nem lesz. De ezek közé tartozik a csajos este is, amikor el tudunk menni a (megmaradt) barátnőkkel szórakozni, vagy színházba, operába, moziba, koncertre… akárhova, a gyerek nélkül. Mert bár vannak olyan fodrászatok, kozmetikus stúdiók, szépségszalonok, stb., ahova lehet vinni a gyereket, de az már tényleg nagyon ritkaság számba megy, ha ilyen helyeken még babafelvigyázó is van. Márpedig félig felkent hajfestékkel nem éppen leányálom a fodrásztükörre éppen felmászó csemete után rohangálni.
Kettesben eltölteni… csak egy fél napot!
Férjjel. Gyerek nélkül. Nehéz, majdhogynem kivitelezhetetlen. Akkor is általában a fülünkön a telefon lenne, hogy úristen, mi van a gyerekkel, eszik-iszik rendesen? Nem ütötte be magát, amikor nagyon nekilendült a szaladgálásba és elesett?
Férj még mindig nagyon vonzó. Túl vonzó. Nem mehet sehova! Egyedül főleg! Dolgozni sem!
Persze, hogy most, éppen ilyenkor, új, nőnemű kolléga érkezett a céghez. Hogyazabánatos…! És annak kerek a hátsója, a mienk meg löttyedt. A hasa lapos! L-a-p-o-s! És frissen van csinálva a haja. Annak a cafkának. Pont most túrt bele csábítóan a Férjünkre nézve a legtrendibb, legmenőbb műkörmével. Hogy van képe ennyire csinosnak lenni annak a nőszemélynek, mikor mi csak mosogatórongyoknak érezzük magunkat?
Csend és béke honol…
A csend és a béke alapból egy csodajó dolog. A gyerek(ek) megszületése után viszont finoman szólva feltűnést keltő – egy kisgyerekes lakásban legalábbis. Mert ahol gyerek van, ott zaj van, ricsaj, és soha nem lehet tudni, honnan érkezik a támadás, és vajon milyen formában: liszt- és tojásgolyó vagy csak egy nyárról megmaradt vizipisztolyba szívta fel a kis csemeténk a virág alól a locsolóvizet, esetleg a seprű túlvégével sújt oda a fejünkre akkorát, hogy három hétig magyarázkodnunk kell: nem, nem Férj vert össze minket, csupán a gyermek igyekezett segítségünkre lenni a takarításban.
A napi 4-5 kávé nem sok. Annyi idő alatt elfogyasztva, mint egy normál kávét.
Legalábbis ha annyit melózik valaki, mint az anyák általában. Mert ez egy minimum 18 évig tartó non-stop ügyeletes műszak. Akár tetszik, akár nem, ez így van. Igaz, örömteli is, de nincs szabadság, nincs táppénz, semmi nincs, mert a babát el kell látni, a gyerek lehorzsolt térdét meg kell gyógyítani, a szerelmes és nagyon megbántott szívű kamasz könnyeit fel kell szárítani… és még sorolhatnám. 🙂
Egy kézen nem tudjuk megszámolni, hány diploma tudása van bennünk.
Mert mire kicsi lesz a piciből, nagy pedig a kicsiből, addigra a gyermek traumatológia összes nővérkéjének a nevét kívülről fogjuk fújni, egy eltört kéz vagy láb begipszelése nem jelentene gondot, egy pillanat alatt megtanuljuk megkülönböztetni a paracetamolt az ibuprofentől, ismerjük az összes betegség összes tünetét, a tévében futó mesesorozatok szereplőinek jelmezét becsukott szemmel is meg tudjuk különböztetni, és akkor sem nézünk értetlenül, ha a szomszéd néni Pistike nevű unokája számunkra kimondhatatlan nevű mesehősről kezd el mesélni és kérdezgetni. Tudni fogunk Fisher-Price játékot szerelni, összerakni, szétszedni, mosógépet javítani, a legszuperszónikusabb papírrepülőt is meg tudjuk hajtogatni, el tudjuk tüntetni a gipszkarton falba tollal bekarcolt és zsírkrétával kiszínezett rajzokat, külön horgászfelszerelésünk lesz a wc-be ejtett traktorok kikapirgálásához, tudjuk, mi a különbség a csípős és a nem csípős hangya közt. Az égési, vágott, horzsolt, stb. sebekre hirtelen 10 féle gyógyvarázsigét fel tudunk sorolni, és a puszink egyenesen mindent gyógyító lesz.
Fotó: downloadwindows8themes.com
Kommentek