Tegnap délután a suliból kifele jövet egy igen érdekes beszélgetés fültanúi voltunk a gyerekekkel. 3 tini lány beszélgetett, hogy ki hol lakik, kivel, mennyire jó nekik ott, stb. Megpróbálom úgy leírni az ott hallottakat, hogy még “nyomdafestéket” tűrő legyen. Mivel nem volt hosszú a táv, amit mögöttünk jöttek (kb. két házszámnyi), nem hosszú a pár mondat, ami megragadt a fejemben, de érdemes elolvasni.
– Te még ott laksz a szüleiddel?
– Jah, a f*ssz*pó anyámmal.
– Mer mivanmán?
– Nem fordult még fel a ribanc!
– Apád?
– Vele is laktunk. Vagy 5 éves koromig. Aszt felszívódott a g*ci.
(Itt már kicsit viszketett a tenyerem.)
– Oszt másik fickója nincs anyádnak?
– Vaaaan, de köcsög. Csak ezt a k*rva …… tabletet vette meg, a másik csak egy huszassal lett volna több. De mondoooom, köcccsög!
(Itt lassítottam.)
– Azt várom dögölnének már meg!
(Pfffff!)
Mit mondjak, igen nagy erőmbe telt hátra nem fordulni és vagy két-három takaros pofont le nem keverni a kislányoknak. Miért kislányok? Nagyjából 13-14 évesek lehettek maximum (tehát az én gyerekeim is lehettek volna), a ruhájukat elnézve nem tudom, hány havi fizetést költöttek rájuk a szüleik. A hajuk fényes, simára vasalva, az arcukon enyhe smink – finoman csak, amit csak a nők látnak, hogy fel van téve, mert leheletnyi tényleg -, kezük több manikűrt látott, mint mosogatószivacsot, a Fórumban (Debrecen) láttam azt a csizmát kitéve, ami az egyikükön volt. Az meg, valljuk be, nem túl olcsó hely, két-három boltot kivéve.
De mit is csodálkozom?! Hisz manapság már sem a szülőknek, sem a pedagógusoknak nincs tiszteletük, rá sem szólhatnak a gyerekekre. A gyerekek, kamaszok pedig ezt jó alaposan ki is használják – tisztelet a kivételnek -, és tesznek magasról a szüleikre, szidják őket, mint a bokrot, lehülyézik legjobb esetben. Legalábbis én ezt látom.
Fotó innen
Az én lányom kivétel (:)), mert kiskorában rávezettem, hogy úgy merjen lehülyézni engem, hogy szájba vágom abban a szent pillanatban. Megtanulta egyetlen odalegyintésből (nem verem a gyerekemet, mielőtt megszólna bárki is). Azóta sem merte mondani. Ettől függetlenül döbbenten mondja, hogy a Joci, a Máté, a Gabi… a mittudomén, kicsoda hogy vélekedik a szüleiről – nos, elég sok kocsist hallottam, de olyan cifrákat nem sokat, mint amit elengednek a szájukból.
Valami gond van a társadalommal, úgy érzem. Nem kicsi, hanem nagy. Én még mindig azt mondom, hogy nekünk jók voltak a tanáraink anno, mert mi nem mertünk még csúnyán nézni sem a tanárainkra (jó, hát aránylag elit iskolába jártam), a szüleinkről meg tiszteletlenül beszélni?! Itt jön elő az, hogy mi anno meg se mertük mondani otthon, ha rosszak voltunk a suliban, annak örültünk, ha a szüleink nem tudják meg, mert akkora sallert lekevertek volna, hogy a fejünk leszáll!
Fotó innen
Most meg az a menő, aki szidja, pofozza a szüleit, pokolba kívánja őket, szökik otthonról, cigizik, kábítószerezik, 12 évesen már nem egy emberrel feküdt le, és sorolhatnám. Hát mi lesz belőlük felnőttként? Köszönjük, ValóVilág, Éden Hotel, Éjjel-nappal Budapest és társaik! Mert ezeket nézve tényleg csak a kurválkodás, káromkodás, veszekedés és egymás hajának tépése jön le a gyerekeknek. Meg persze hogy smink, haj, manikűr-pedikűr, legdrágább ruha, ami két hét múlva már nem menő, az kell. És a szülőknek a teljes, totális ellentmondás. Mert csak akkor lehet befutott ember belőlük, azt hiszik. Pedig nem. Nekünk, szülőknek kell kitaposni az utat számukra, hogy ha jól tanulnak, bejussanak az egyetemre és tudjunk nekik munkát keríteni. Mert még mindig így működik a világ. Ez nem változott az utóbbi pár száz évben.
Lin …. nem tudom, mennyi gyereket nevelt, nevelt – e egyáltalán!? … és ha igen: milyen idős a gyermeke!
Nem mindig a szülő a hibás, ha a gyereke így beszél! Sajnos! Bekerül egy ilyen társaságba, és akkor hiába az otthoni jó példa! (Szerintem)
Persze, azt aláírom, hogy vannak olyan szülők, akik nem törődnek eleget a gyerekükkel – de akkor is! Így beszélni …. a cikkben leírtak alapján nem arra következtetek, hogy a szülőkkel lenne a baj … figyelje a szavakat, a megfogalmazást, ha ezt a szövegelés lehet fogalmazottnak tekinteni
Nem vagyok híve a verésnek! De egy – egy jól irányzott, helyrebillentő atyai pofon kevesebbet árt, mint ha mindent ráhagynak egy gyerekre, mindent megengednek egy gyereknek! A gyerek érdekében is! Hiszen a nagybetűs élet sem “habostorta” … persze ez természetesen megint csak saját vélemény!
A nevelés nem egyenlő a bántalmazással. Nézd meg a Finn iskolarendszert, olvass róla. Ott MŰKÖDIK.
A gyermekbántalmazás? Miről beszélsz? Már máshol leírtam neked, de újra leírom. Ha egy “ejnye-bejnye, nem szabad ilyet csinálni, mert bajod eshet” beszédből nem ért a gyerek, akkor máshogy kell a tudomására hozni. Ha belenyúl a tűzbe, miután te mondod, hogy “ejnye-bejnye, nem szabad ilyet csinálni, mert bajod eshet” és összeégeti magát, akkor ki a hibás? Te! Ha viszont elkapod a kezét onnan vagy rácsapsz egy kicsit a kezére, aminek hatására elveszi, menten gyerekbántalmazást emleget egy-két olyan ember, aki nem sokat konyít a dolgok valódi állásához. Bántalmaztad ezzel a gyerekedet? Lehet. Fel lehet jelenteni ezért téged? Ha valaki nem normális, biztosan meg is teszi. De ha nem kapod el a kezét a tűzből, és meggyullad a ruha rajta, nagyobb bajt okoz, mint maga a tett, hogy hozzá mertél érni a gyerekhez és “bántalmaztad”.
Több évszázadon keresztül úgy tanították a gyerekeket, hogy ha valamit rosszul csinált, odacsaptak. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején is bevett módszer volt a pálcázás. Én a ’80-as években jártam iskolába, még akkor is volt körmösosztás azért, ha valaki rosszat tett. Rajtam kívül sok száz, sok ezer gyerek elvégezte az iskolát, túlélte, még ugyan világhírű emberek vannak a volt iskolatársaim közt. Manapság ha egy kicsit is rosszabb jegyet ad egy tanár, mint azt egy gyerek akarja, már egyből megy apuka, összeveri a tanárt és nem lesz belőle semmi. Mert megteheti. A tanár nem szólhat rá a gyerekre órán, hogy maradjon csendben, ne szaladgáljon kilométereket a teremben, mert tilos. Tilos mindenféle nevelési eszköz alkalmazása a mai törvények szerint. Eredmény: kezelhetetlen tinédzserek, puskával, bozótvágóval szaladgáló idegroncs kamaszok, akik azt lőnek le, akit akarnak. Ha a te gyerekedet egy “jajj, ne bántsuk meg a lelkivilágát, rá se szóljunk a gyerekre!” nevelésű gyerek agyonveri, akkor majd nézel nagyokat! Ne váljon valóra, kívánom neked, de itt tartunk, hogy a nevelés annyira letiltott dolog a mai törvények szerint, hogy azt csinálnak a gyerekek/kamaszok, amit akarnak.
Én is azt hittem, hogy ilyen társadalomban élek, mert engem is tiszteletre neveltek. De ezek után már egyáltalán nem vagyok benne biztos. 🙁
Attól, hogy elhanyagolta őt anyja-apja, még tisztelnie lehetne, és nem ilyen szinten trágárul beszélni róluk. Gondolj bele, mi volt az úri családoknál régen! Gyerek megszületett, elvitték szoptatós dajkához, évek múlva elkezdték tanítani őket – mai nyelven szólva – magántanárok, megtanulták, mi a tisztelet, a művészeteket tanulták, stb. Megkaptak mindent (ruhát, cipőt, hangszereket, sorolhatnám tovább), és NEM beszéltek így a szüleikről. Nem mondták azt, hogy mit képzel, hogy csak egy ilyen-olyan bőrből készült lovaglócsizmát kapott, nem pedig egy puhább bőrből készültet, és miért csak 2 társalkodója van, nem 300?
A másik: Neked TERMÉSZETES a gyermekbántalmazás???? A nevelés eszköze????
Miért szidod ezeket a gyerekeket? Tudod milyenek a szüleik? Azért ilyenek a gyerekek. Vesznek nekik dolgokat, és ezzel kompenzálják azt, hogy soha de SOHA nem törődtek velük, és nem nevelték őket. Borzalmasak, és rengetegen vannak. Sosem fognak dolgozni, mert mindent megkaptak a szülőktől anyagilag, és nevelést meg egyáltalán nem… A szülők tényleg pocsékak, megértem a gyűlöletüket. Az olyan szülő tényleg nem érdemel tiszteletet, aki ennyire elhanyagolta a gyerekeit.
Na,amikor ilyesmiket olvasok, akkor még jobban tudatosul bennem, hogy de jó, hogy egy olyan társadalomban élek, ahol ez egyszerűen nem létezik. Itt a gyerek köszön, megköszön és TISZTEL. Szülőt, nagyszülőt, másik embert, ha nem, akkor megcsavarják a fülét, és legközelebb már tudni fogja, mi, merre, hány méter.
Köszi! 🙂
Fogalmam sincs, mi lesz az ilyen fiatalokból, ha felnőnek, de értelmes, normál emberi érzelmekkel megáldott ember – na az tuti nem!
Húúú, ettől nekem is viszket a tenyerem, de sajnos manapság egyre több ilyet hallani. Néha jól jönne 1-1 atyai pofon a mai fiataloknak is, bár szerintem ez se segítene rajtuk. És gondolj csak bele, ez a generáció milyen gyerekeket fog felnevelni….
Remek írás! Gratulálok!