A szűz leves a neve alapján is elég különleges, hát még az íze! 🙂 Attól szűz, hogy szűzérme van benne, és ugyan az elkészítése közben bele kell tenni alkoholt, de a végén kiderül: ha ettünk belőle, nyugodtan vezethetünk, semmi baj nem lesz szondázáskor. Pedig sört ittunk – azaz ettünk. 🙂
De hogy hogyan kerül bele még a kukorica is, a sajt is, és a fotó alapján inkább trutyinak látszó izéből hogyan lesz leves? Mindjárt kiderül 🙂
A története annyi, hogy a karaj szeletelése közben – mivel egész karajt vettünk – akarva-akaratlanul került a kés alá egy kis szűzpecsenye is. Nem akartam azt is feltekerni-megsütni, hisz szeletelés után tudtam szétválasztani a karajt és a szűzpecsenyét, így csak cafatok lettek belőle. Na de nem olyan családból származom én, ahol csak úgy “ákmákfákk” kidobáljunk ételt, ezért felhasználtam. S ez lett belőle.
Duplán szűz leves sörösen, kukoricásan, sajtosan
Hozzávalók:
- kb. 15 dkg szűzérme (karajról megmaradt “cafat”)
- pár evőkanál olaj
- 45 dkg fagyasztott kukorica
- 15 dkg reszelt trappista sajt
- 1 tojás
- kb. 2 ek búzadara
- 1 ek ételízesítő
- kapor
- 1 dobozos sör (0,5 l, az alkoholszázalék mindegy, de az íz miatt azért ne Borsodi legyen)
- 1 kis doboz frissföl
- 2 ek búzafinomliszt
- 1 kk darált erőspaprika
Elkészítés:
- Az olajon a csíkokra – cafatokra – vágott húst megfuttatjuk, meghintjük ételízesítővel. Hozzáadjuk a kukoricát, a kaprot, és felöntjük a sörrel. Ahogy feloldotta a sör a letapadt pörcöket, hozzáadunk kb. másfél-két liter vizet és lefedve felforraljuk.
- Közben elkészítjük a golyókat: a reszelt sajtot a búzadarával és a tojással összekeverjük, és kiskanállal a levesbe szaggatjuk. Méretileg kb. egy-egy mogyorónyit teszünk bele, ki fog dagadni kellően. Az elfőtt vizet közben pótoljuk (nagyjából 3 liternek kell maradnia a végére).
- A sűrítéshez a frissfölt a liszttel és az erős darált paprikával összekeverjük, adunk hozzá egy keveset a léből és hozzáöntjük a leveshez, folytonosan kevergetve.
- Újraforrástól számítva 5 percig főzzük. Jó étvágyat! 🙂
Érdekes lehet az íze 🙂