Most, hogy a kicsi lányom itthon maradt – elég rendesen fájlalja a fülét, és apa rámparancsolt, hogy nehogy vigyem oviba -, természetesen a Jégvarázs van terítéken. Reggel 7 óta megy. Unom a mesét, de most már tényleg muszáj volt utánanéznem, ki is az a hang, aki a Hans herceg szerepét énekli, mert szenzációs. Nagyon tetszik!
Szóval a gugli az én barátom, és kidobta némi kutakodás után, hogy Pál Tamás az illető, pont velem egyidős, és jó hangja van, de nagyon.
Lágy, kellemes, bársonyos, és nagyon jól illik a karakterhez. Nem tudok mást mondani rá, csak azt, hogy tökéletes választás a szereplőhöz.
Itt a videó, amin rajta van az az énekhang, amire felkaptam a fejemet. Na nem elsőre, csak sokadik nézésre. De megragadott a hangja.
Vannak olyan hangok, amire az ember azonnal rábólint, hogy igen, ezt el tudnám viselni az év minden napján. Ez a hang nem olyan. Ez egy kicsit később kúszik be az agysejtjeimbe és onnantól kezdve nem akar kiszakadni onnan. Erőnek erejével sem!
Nem tudom, melyik a jobb hang: ha valaki hangja azonnal megfog, magával ragad, aztán elfelejtjük idővel, vagy pedig később esik le, lassan, de biztosan módszerrel, hogy “hát ez milyen jó!“. Talán ez az utóbbi a stabilabb, mert nem felkapott kis siker a dolog, hanem stabilnak tűnik.
Az adott hang olyan tipikus kis ugrálós-táncikálós zenével nagyon jó párosítás. Hogy miért is tetszik a bársonyosságon kívül? Mert tudja azt, amit manapság csak kevesen: könnyedén íveli a hangját. Na jó, ezt a zenei ismeretekkel megáldottak tudják csak, mit jelent 🙂 Szóval ha egy magánhangzót/szótagot több hangon keresztül, fel-le emelkedve kell énekelni, az azért nem olyan könnyű mulatság. Mert az ember hangja akaratlanul is meg tud bicsaklani, el tud csúszni, és ez adja a pikantériáját a dolognak, hogy ki hogyan tudja ezt megoldani: saját hangján vagy gépi segítséggel. Anno amikor még én tanultam, szó sem volt gépi segítségről, hogy így-úgy variálják a hangot, hogy tiszta legyen, stb., muszáj volt megtanulnunk, hogyan kell jól, szépen, pontosan, tisztán énekelni, kellő artikulációval. Nekem sikerült elsajátítanom – bár évek óta nem énekeltem csak a gyerekeimnek, itthon, és terelgetem őket a tisztán éneklés rögös útján. Katicát nagyobb sikerrel, mint Pannikát – ilyenek a gének, hogy nem mindenki örökli ugyanazt tőlem.
