Délután ahogy hoztam befele a tojásokat, láttam, hogy az egyik nagyon gyenge héjjal rendelkezik, ráadásul be is van repedve, ezért ezt fel kellett használni minél hamarabb. Valami különlegesen finomat akartam kreálni, és nagyon gyorsan, hisz már negyed 4 volt, és 4-re oda kell érni a kicsi lányomhoz. Na jó, negyed ötre. (Sikerült! :)) A sütőn ugyan van óra, amit be lehet állítani, de mi van, ha éppen olyanja van valamelyik hozzávalónak, hogy ő bizony nem akar adott idő alatt megsülni, én pedig éppen trécselek az óvónénikkel? Akkor bizony sületlen és száraz marad a süti – na ezt nem akartam. Megszületett tehát a Szedres-mákos.
Különös ismertetője, hogy – most, amikor írom a receptjét – már egyetlen morzsa sem található belőle, tehát hiába jelzi bárki, hogy kér, nem tudok adni. Így jártatok 😛 A mi pocakunk pedig úgy, hogy a “hű, ez nagyon finom!” mondat után a “hol a következő szelet?” következett. Mindannyiunktól. Bár a legkisebb sarjam csak a saját kifinomult nyelvén, de követelte a többit. Kebeldagadás. 🙂
Tulajdonképpen egy pofonegyszerű, kevert tészta az egész, csészézve/cuppolva (1 cup=1 csésze=125 ml)*
Hozzávalók:
Elkészítés:
* Nem a klasszikus mértékegységként köztudott “cup” szerint van mérve, hanem 125 ml-enként.
