Délelőtt mutattam idegen cicákról fotót a facebook oldalamon (itt, jobb oldalt lehet like-olni nyugodtan), és úgy döntöttem, megmutatom a mi kis cicusainkat is.
Behoztuk a cicákat, hisz anyukájuktól nem sok hamit kaphatnak az utóbbi időben – már amennyit le tudtam fordítani Maxikusz nyávogásából, hogy vigyek hátra nekik ennivalót. Nekik is estünk, és olyan simogatásokat kaptak, hogy csak lestek! Persze nem mind a négy engedte magát fotózni 🙁 Két fekete és két cirmoska van. Az egyik cirmoska – aki az én ölemben van – olyan szinten bújós macska, mint az anyja. Vagy még annál is jobban. 🙂 De nem baj 🙂 Világéletemben cirmos cicára vágytam, most meg van kettő is. 🙂
Persze az egyik fekete, aki hátul annyira elbújt, hogy ketten kellett előkutatnunk, hogy előre hozhassuk enni, hirtelen hamarjában berohant a hűtő mögé, és alig tudtuk kiimádkozni onnan, mert az áramrázta sült kismacska nem túl jó dolog.
Leeseeeeek…!!! 😀
Igen, szeretem, ha kényeztetsz, gazdi! 🙂
Ott, lentebb is, a pocakomnál! 🙂
Ott, a lapockámnál is kérek egy masszázst!
Na most mi van? Miért hagytad abba? 😮
Cukorfalat <3
Na meg Zoé (olyan a szemformája, mint a kicsi menyemnek, azért kapta az ő nevét :))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: