Van egy (több) ismerősöm, aki politikai személy. Egyikőjük megosztott több olyan szöveget, hírt, aminek a rövid tartalma: minden migráns támogatásra szorul, kutyakötelességünk az összes vagyonunkat odaadni nekik, mert sajnálnunk kell őket.
Én pedig megelégeltem, hogy az összes, zöldhatáron át, illegálisan Magyarországra érkezőt egy kalap alá veszi.
Elhiszem, hogy vannak köztük sajnálatra méltók (őket én is szánom, ha kérik, segítem; kevesen vannak), de amit én látok, tapasztalok, az teljesen más, mint amit ezek a bejegyzések/megosztások követelnek meg.
Ha egy fiatal nő kishíján menekül meg attól, hogy ezek a sajnálatra méltók megerőszakolják, akkor valószínűleg tényleg “fasiszta” lehetek, mert nemtetszésemet fejezem ki emiatt. (Hogy én mekkora szemét vagyok, tényleg, hogy szerintem nem alapvető joguk akkor és arra rávetni magukat, amikor és akire akarják.)
Megkaptam, hogy először tudjak meg róluk mindent, s csak azután ítélkezzek. Oké, végülis ha rámtámad valaki, biztosan az ő élettörténetére leszek kíváncsi, nem pedig azon gondolkodom majd, hogy hogyan szabaduljak minél hamarabb – főleg, hogy én nem beszélem egyik, háborús övezet nyelvét sem, de a támadó külföldi sem hiszem, hogy perfekt magyar.
Ha egy négy(!) éves kislányt egy ilyen, sajnálatra méltó elkezd fogdosni, akkor valószínűleg tényleg “fasiszta” lehetek, mert úgy rántottam el a lányomat onnan, hogy feltűnő lehetett. (Miért is nem tetszik a dolog?!)
Ha a rendőr azt mondja, hogy felesleges feljelentenem, mert mire elkezdik az eljárást, árkon-bokron túl van a beazonosíthatatlan elkövető, és emiatt ne tegyem, van ennél fontosabb ügy is, akkor valószínűleg tényleg “fasiszta” lehetek, mert emiatt nem tettem feljelentést. (Igaza van, kb. lehetetlen megtalálni az illetőt, és amíg vér nem folyik, ne akadjak ki ezen. Oké. De bocs, én alapból azt hittem eddig: a rendőrök szolgálnak és védenek. Jaaa, csak nem minket.)
Ha több közülük rátámad a békés állampolgárokra, kövekkel dobálja őket, és ez nekem nem tetszik, akkor valószínűleg tényleg “fasiszta” lehetek. (Tényleg, min is akadok fenn?!)
Ha nekem félre kell húzódnom a saját városomban három gyerekkel (plusz egy babakocsival), mert több migráns “sétál” (értsd: vonul a hatméteres járdán teljes szélességében elfoglalva azt) az utcán, lökdösődnek, hadonásznak, és mérges vagyok miatta, hogy nem fér el mellettük senki, akkor valószínűleg tényleg “fasiszta” lehetek. (Tehát ez természetes és megengedett dolog. Én is akadályozhatom a gyalogos forgalmat ilyen módon? Vagy nekem tilos, mert nem migráns vagyok?!)
Ha azon a véleményen vagyok, hogy megkérdőjelezem: a migránsok mennyire több joggal bírnak, mint egy átlag magyar állampolgár, ők, akik kötegnyi pénzzel mászkálnak a boltokban és chipset, kólát vesznek… Miért kapnak mindent ingyen, nekünk miért kell nagyon sokat fizetni, róluk még azt se tudjuk, kicsodák?! Ha ez nekem nem tetszik, akkor valószínűleg tényleg “fasiszta” lehetek. (Hopp, mindjárt intézkedem is, hogy én menekült vagyok, hátha ingyen kapok meg mindent!)
Ha őket ingyen be akarják oltani mindenféle európai betegség ellen, ám minket, a gonosz, veszélyes magyar állampolgárokat pedig nem, azok ellen a betegségek ellen, amiket ezek a migránsok behoztak magukkal, és ez nem tetszik, akkor valószínűleg tényleg “fasiszta” lehetek. (Nem is tudom, miért nem mutatom a kitörő lelkesedést a HIV, az Ebola, a Hepatitis, a Malária és társaik iránt!)
Egy gond van: nem vagyok fasiszta!
Mindössze egy nagycsaládos, magyar állampolgársággal rendelkező ANYA vagyok, aki félti a gyermekeit.
Csak egy anya vagyok a több százezerből, aki ebben az országban él, egyre nagyobb fokú félelemben, ha kilép a négy fal közül, és döbbenetemben azt se tudom, hova kapjak, ami a hazámban történik.
Nem tudom lassan, mire tanítsam a gyermekeimet, mert ha a hivatalosan pátyolgatásra szoruló emberek részéről kapnak támadást, a tv-ben véletlenül elcsípett, illetve családi film közé bedobott fél perces híradó-előzetesben is az erőszakot látják, amit ezek a migránsok elkövetnek, akkor mit mondjak nekik? Hogy csak játékból szúrta azt a kést a bácsi a másik bácsiba? De azért ilyet ne játssz az oviban, jó? Meg nem akarta azt a kerítést letaposni, az nőtt oda hirtelen elé?
Ja, hogy miért nem vonattal mentünk nyaralni a Balatonra? Ööö, nem, kislányom, a jegyvizsgáló meg rendőr bácsik biztos megvédtek volna minket, mert neeem, ezek a kedves, nyúlkálós bácsik dehogy bántanak! Az a kés csak azért van náluk, mert… ööö… horgászni mennek és halat akarnak pucolni. Persze, horgászbot nélkül! Az nem kell nekik hozzá, ők kapnak ingyen! Nem, szivem, mi nem kapunk, mi csak magyarok vagyunk, a saját országunkban, mi mindenért fizetünk. Igen, apuci azért dolgozik annyit, hogy ezek a szegény, szerencsétlen, üldözött, védelemre szoruló, pikkelyvágó késes – tényleg, igazad van, a másik bácsinál kapa van; biztosan az unokatestvéréhez megy a vonattal, krumplit kapálni! Meg a szőlőt, bizony! – bácsik tudjanak chipset meg kólát venni maguknak, meg a feleségüknek, a gyerekeiknek. Hogy miért nincsenek itt a gyerekek? Biztosan pisilniük kellett. Folyamatosan. Felfáztak. Igen, mindannyian. Meg megy a hasuk. Nem, nem tudom, ki a doktor nénijük/bácsijuk, de biztos kapnak majd rá gyógyszert. Igen, azt is ingyen. Ja, hogy mi miért fizetünk a gyógyszerért? Mert mi csak magyarok vagyunk. Magyarországon. És nem haragszunk ezekre a szegény, jólöltözött, nagy pénzköteggel járkáló menekültekre. Csak sajnáljuk őket, mert nincs pénzük – nem, drágám, az a pénz, ami ott van a kezében, az nincs is ott, az játékpénz, pont olyan, amit a bankban a néni számolt -, nincs ruhájuk, nincs mit enniük. Sem hol lakniuk. Igen, vendégségbe mentek abba a “déli határ” nevű településen a nyaralóba. Csak elfelejtett szólni a tulajdonos, hogy ő igazából meghívta ezeket a kedves, név nélküli embereket. Meg direkt kérte őket, hogy a kertben dobálják szét az irataikat, megtalálósdit játszottak, tudod?
Ironikus, de igaz. Aki nem hiszi, járjon utána! 🙁
Kommentek