Évnyitón elmondták többszöri kérdezésre is ugyanúgy, hogy nem, nem kell első nap vinni a könyvet, csak füzetet és órarendet, meg íróeszközt kell a táskába pakolni. Sem tornacuccot, sem úszáscuccot, sem táncos ruhát. Semmit. Erre: tegnap könnyes szemmel közli a nagylányom: őt bizony annyira leb*ta a tanár néni (a többiek előtt), hogy nem vitte az összes könyvét, hogy majdnem sírt. Grrrrrrr! Lesz vagy két kérdésem a tanár nénihez. Aki ráadásul osztályfőnök, és vannak közös szálaink a gyermekkoromból.
Aki figyelmesen olvassa ezt a blogot, láthatta-olvashatta, hogy tavaly volt nem egy… mondjuk úgy “csínytevés”, ami az én lányom ellen irányult. Aki nem követ olyan régen, annak elég annyit tudni, hogy kék-zöld foltok, elvett tankönyvek, írószerek, stb. végén halálos fenyegetéssel zárult a tanév – amit az igazgató bácsi rendezett le, hogy ne jelentsük fel az egyik elkövető gyereket (rokoni szálak fűzik hozzá, ha jól tudom), mert válnak a szülők. (Kit érdekel? Ne az én gyerekemen vezesse le a szülei által okozott feszültséget!) Most ugyanezen két fiú főszereplésével – a többi még nem került sorra -: dobálások sora, a bőr focilabdával.
Reggel előkaptam a tanár nénit, aki ott volt, és kérdőre vontam, hogy is működik ez, hogy ők elnézik, ami az én gyerekemmel történik, ha ül a padon, beszélget csendben a kis barátnőjével, és éééérdekes módon a ruháján rengeteg, nem általa okozott folt található?! Tanár néni ledöbbent – azt hiszem, főleg azon, ahogy közöltem vele, mert még nem láttak ilyennek, hogy ő rendezze le, mert ha nem, akkor igazgató következik, aztán a magasabb beosztású emberek, hogy tessék békén hagyni a lányomat! -, kérdőre vonta a két srácot. A fenyegetőző természetesen tagadott, ő ott sem volt… ismerős szöveg. A másik, aki tavaly ellopta a karácsonyra kapott Jégvarázsos írószereket a lányomtól, nagy nehezen beismerte, hogy igen, ők bántották a lányomat. De csak miután rászóltam a tanár nénire, hogy nem kell védeni a fiúkat, mert nem olyan a gyerekem ruhája, mintha egyszer véletlenül rápattant volna a labda.
Sajnálatos dolog – szerintem -, hogy ezekért a dolgokért is maximum “ülj le fiam, nem játszhatsz!” a büntetés. De hát ez a mai magyar oktatási törvény, hogy semmiért nem büntetünk. Hmm. Aztán ha majd én is bedurvulok, és nemváltozás esetén lépek tovább, fentebb és fentebb, egészen addig, amíg a kis kölyök fel nem fogja, hogy nem így kéne viselkedni (vagy a drága szülei fel nem fogatják vele), majd én leszek a szemét. De nem érdekel. Csak hagyják békén a gyerekemet, mert így nem tud tanulni!
