Az előző bejegyzésemben kiderült, hogyan is kerültem a Kálvin téri központba. Mert ugye ott van eltéve a nevemre a kontaktlencse, 15 napra elegendő.
Kedves hölgy fogadott, hogy mit segíthet. Aztán egyre értetlenebbül nézett rám. Ott senki semmiről nem tudott. Eltéve pedig nem volt semmi, főleg nem a nevemre.
Telefonos segítséggel kiderült: nem is oda, hanem a Piac u.-i boltba rakatták el. Oda menjek át, ott lesz a dobozom, névre szólóan eltéve.
Séta – másfél megállóért nem szálltam villamosra -, az eső pedig megtámadott. Elég kellemetlen volt szemüvegben így közlekedni. (Ezért is jobb a kontaktlencse, mert az legalább nem esőcseppes; csak kifesteni nem érdemes magunkat olyankor, mert leázik.)
A Piac u.-n szintén értetlenül néztek rám, mert náluk ugyan semmi nincs eltéve az én nevemre. Fel nem hívták a másik boltot, ahonnan a hülye vevő beutazott, hogy ne 1-2 hét alatt, hanem hamarabb legyen kontaktlencséje. Majd közölték, hogy ők bizony semmit nem fognak ideadni. Belenézett az egyik hölgy a vizsgálati eredményembe, és közölte: ez fals, hasra ütős szám mind, mert ilyen nincs, hogy valakinek ilyen legyen a szeme. Én pedig nem tágítottam: márpedig adják ide a dobozomat, ha már bejöttem érte. Ők se tágítottak, mondván: nekik azt mondták: lehet, hogy VALAKI majd bejön, egy darab PRÓBAlencséért, de NEM BIZTOS, sőt! Részemről itt ment fel a pumpa. Szóval “lehet”, meg “valaki”, “próbalencséért”, meg “nem biztos, sőt!”? Meghogy ilyen értékkel nincs szem szerinte/szerintük? Ennyire fontos nekik a vevő? Hát akkor legyen nekem is ennyire fontos ez a cég! Agyő, Ofotért! Azzal kisétáltam a boltjukból. Nem kicsit morcosan.
Fotó: https://bopci.cafeblog.hu/files/2015/09/kontaktlencse.jpg
Kommentek