Sajnos én mögé látok.
Tessék már belegondolni mindenkinek: adott egy gyenge nő, aki egy elég nehéz munkát végez, konkrétan mondhatni háborús helyzetben tudósít, egy nehéz tárggyal a kezében/vállán, amitől – mondjuk ki – korlátolt a látása. Lefordítva a gyengébb felfogással rendelkezők nyelvére: nem lát mindent. Nem azért, mert vaksi, hanem mert a munkaeszköze korlátolja a 180 fokos látását.
Elindul felé sok-sok ember, futva, kiabálva, átkozódva, egy olyan nyelven, amit nem ismer, és hadonásznak felé. Minek minősül ez? Támadásnak. Tehát (újra lefordítom a gyengébb felfogással rendelkezők nyelvére): az adott operatőrt megtámadták. Nincs mese, pár pillanat alatt fel kell mérnie a helyzetét: küzd vagy meghal.
Van családja, akiket félt, akiket fel kell nevelnie. Rárontanak szemből, rendőr meg akarja állítani, nem megy, mennek tovább, egyenest neki. Felrémlik a szeme előtt, hogy kiket szeret, kiknek fontos, hogy életben maradjon, a kamera mögül pedig csak annyit lát: fut valaki vele szemben, a talaj egyenetlen (ezt érzi a lábával), ha elesik, mert nekimennek, nem biztos, hogy túléli. Mit tud tenni? Védi magát. Sokkhatás alatt. Az adrenalin dolgozik a szervezetében, ezerrel. Nem lát semmit, csak azt tudja: ha nem tesz valamit, meghal.
Mert aki háború elől menekül, az nem kiközösítésre, rugdosásra való, hanem védelemre szorul. De! Ha valaki menekül, akkor nem a biztonságos, háború-mentes országban kezd magánakcióba, hogy ő most mindenkin átgázol, a szó legszorosabb értelmében. A törvényeinket pedig illene betartania, nem a saját, háborús törvényeit követnie. A békés, neki oltalmat biztosító ország állampolgárait nem fenyegetni kellene, nem rájuk támadni, a feléje nyújtott ételt-italt nem az osztó emberhez hozzávágni.
Elhiszem, hogy a háborúban megszűnnek a törvények. Azt is elhiszem, hogy erőszakkal lehet bármit is elérni. Szerencsére – még – nem tudom, mi a háború fizikailag, csak olvastam, tanultam róla. (Bár, ahogy elnézem ezt a tesze-tosza semmit tevést az országoktól, nemsoká eljön az az idő, hogy az ál-menekülteket nem tudják hova tenni, így otthon nélkül oda fognak betörni lakni, élni, ahova tudnak, ez pedig már háború lesz.) De ha mi egy békés, befogadó ország vagyunk, akkor mi a bánatos lópikuláért kell ránk támadni azoknak az embereknek, akiknek a magyar szervezetek (pl. a Migration Aid, a Magyar Kormány, a Magyar Rendőrség, stb.) ételt-italt, tisztálkodási lehetőséget, szállást ad ingyen? Ezen elgondolkodott már valaki?
Azzal egyetértek, hogy gyereket nem rugdosunk. De! Mivel én is tanultam róla, tisztában vagyok vele: nagyobb horderejű dolognál lehet retusálni filmet, nem csak fényképet. (Igen, elképzelhetőnek tartom, hogy valamelyest manipulálva van a felvétel; ki tudja, mibe tenyerelt bele, esetlegesen akaratán kívül, amiért félre kell állítani?) Emellett számomra egyértelműen látszik az adott hölgy fején, hogy nincs magánál, sokkhatás alatt van, kifordult önmagából, mintha nem is ő lenne. (Ezt pedig ő nyilatkozta.)
Ahogy szerepelhetne bárhol is a törvényeink alapján: L. P.
