Nemrég beszereztem a nagylányom fellépő cipőjét. Nem könnyű most már, mert 36-os a lába, gyerekméretben már nagy, felnőtt méretben még kicsi, és a pánt, a sarok, a forma, a flitter-csili-vili-mentesség a fő szempont. Na meg hogy fekete legyen, nem lakkozott, lehetőleg bőr. Ezt így mindet, egybe… mit mondjak, nem a legkönnyebb feladat.
De sikerrel jártam, amikor bementem az egyik boltba, hogy na akkor amit kinéztem, azt most és azonnal kérem, az utolsó 36-os cipellőt sikerült megvenni.
Én pedig kihasználtam az alkalmat, hogy van szabad fél órám, gyerekek nélkül – akinek van legalább egy, vagy kettő, vagy három, stb., az tudja, milyen velük a cipővásárlás, vagy bármilyen vásárlás is; főleg, hogy az enyémek türelmesek, jól neveltek, és mégis! 😀 -, nosza, hol az én lábamra való cipellők hada? 🙂
Mit mondjak, elég nagy az adott bolt, ám összesen három párat találtam, ami feljött a lábamra (volt még egy, amit hosszú lábú zebrákra tervezhettek, mert a lábfej magasságára saccperkábé kettő egész centit engedtek, az enyém pedig ezek szerint pata), és ezek közül is volt egy, ami enyhén szólva a kell! most! azonnal! kategóriába sorolandó.
Ahogy nézem most a cipődivatokat, véletlenül pont divatos is – bár én teszek magasról… na jó, csak vagy százhetven centi magasról a divatra -, szóval csak össze kellene kaparnom a rávalót. (Hála a bankomnak, hogy minden előzetes értesítés nélkül megszüntette a hitelkeretemet, én meg szívhatom a fogamat! Tudom, bejelentést kellene tenni, de ettől még nem lesz visszaállítva a hitelkeretem.)
Szóval róla van szó:
Deichmann, 8990 Ft
A majdnem teljesen tökéletes csizma. 🙂 Hogy miért nem teljesen és száz százalékig tökéletes? Mert nem magas, azaz hosszú a szára, hanem rövid, bokáig érő – télen pedig elég cidris lesz ez. Viszont vezetni még talán elfogadott… Talán. 🙂
Ebben éreztem azt, hogy Nő vagyok. Beledugtam a patámat, és olyan volt, mint amikor az emberre hirtelen rásüt a felhők között a napfény. Hülyén hangzik, de tényleg ilyen volt! 🙂 Persze ehhez hozzájárult az is, hogy amikor én nagyjából 10 évvel ezelőtt meg tudtam venni az első western csizmácskámat, akkor még fiatal voltam, csinos, és iszonyatosan boldog. 🙂 Azt ugyan nem én fizettem, hanem az az ember, akinek fontos voltam (meghalt azóta), de ugyanitt, talán pont ugyanennél a tükörnél álltam a csizmával a lábamon a boltban.
A másik így néz ki, ami nagyon megtetszett:
Deichmann, 6990 Ft
Ez mégjobban hordható vezetéshez. Viszont mivel belül is érződik a cipzár, nem vagyok benne biztos, hogy fel merném venni drága harisnyába bújtatott lábbal és rövid nadrággal vagy szoknyával.
Ahogy olvasom, ez is a tipikus divat-csizma, ami idén ősszel szinte kötelező viselet. Mondjuk gumi nélküli… a gumis változatokból még nem érkezett az adott boltba rám való méret.
Volt még egy cipellő, ami bőrből készült, feljött a lábamra, kényelmes is volt, csak drága. 🙂 Benne van ugyan a 10 ezres határban, de csak egy körömcipőre ennyit… hát,nem tudom. (Nem is találom meg fent a cég honlapján, pedig létezik, mert volt rajtam, úgyhogy csak egy hasonlót tudok megmutatni.) Hirtelen végig gondoltam, hogy ezeken a köveken, ami az utcánkat borítja, én végigsasszézom ezzel a lábamon… és elfogott a röhögés. Mert nem, erre a környékre, az isten háta mögé ez nem igazán illik. Inkább otthon, mert a trolira, buszra, villamosra könnyebb felszállni ebben. Bár apa szerint én idén már úgyis kocsival fogok közlekedni, úgy számoljak. (Elegem is van már a tanulóvezetőségből; szívből gyűlölöm a vizsgabiztosokat, hogy csak mert neki úgy tartja úri kedve, nem enged át. A tipikus “ha van rajta sapka, azért, ha nincs, azért”-felfogással rendelkeznek.)
Deichmann, 9990 Ft
Látom én, hogy a chelsea vagy milyen stílusú cipők a divatok, de abból nem volt az én lábamra való méret, egyetlen darab sem. Pedig abba a boltba mentem, ahova beérkeznek – a boltvezető elmondása szerint az egész városban csak hozzájuk – a nagyméretű cipők/csizmák.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: