Ma végre eljutottam odáig, hogy amíg száradtak az elmosogatott edények, nekiálltam kutakodni. Mert keresek egy családi receptet, amit ugyan én utáltam mindig (enni!), ám a párom az összes hozzávalóját szereti. Meg a pici fiam is, a lányokról nem is beszélve – így muszáj lenne elkészítenem.
A kutakodás nem járt maximális eredménnyel, hisz még mindig nem találtam meg azt a bizonyos receptet – jó pár száz recept átnyálazása után. Ööö… a fűtést nem kapcsoltam még be, úgyhogy lassabban száradnak az edények, volt rá időm. 🙂 Viszont találtam olyan kincseket, amik a “nagyon retro” kategóriába tartozhatnak, valamint olyan naptárdarab, amire egészen kisgyerek koromból emlékszem, amikor arra írta a nagymamám a receptet – 1983-as konkrétan a papírka -, de konkrétan beugrott az a pár emlékkocka, hogy oda írta le. Mit mondjak, megrohantak az emlékek… És borzalmasan igyekeztem, hogy ne bőgjem el magamat. (Bár ebben segítettek az aszfalttörő munkások is a “csendben” végzett munkájukkal, akik pont az én lakásom előtt álltak neki utat törni, és a szomszéd kisfiút sem hagyták aludni, pedig az ő lakásuk ablaka pont a másik oldalra néz.)
Olyan dolgot is találtam, amin őszintén szólva nagyon, de nagyon meglepődtem. Mert most vagy én tudtam eddig rosszul, vagy inkább utánanézek egy cég történetének. Muszáj volt lefotóznom, különben nem hinné el nekem senki. Nagyjából 70 évvel ezelőtti lehet az alábbi fotón szereplő kis receptes újság, vagy inkább még több (pont az a rész van leszakadva, ahol a kiadás dátuma lehet), mert 1955-ből való papír is volt mögötte, meg világháborús sütemény receptje is előtte. Na jó, bevallom: dunsztom nincs, mikori az adott receptes újság. Szégyen vagy sem. Nincs kitől már megkérdeznem. Gyerekként pedig elsősorban ettem, másodsorban segítettem a sütiket elkészíteni, nem pedig a kis irományok életkoráról érdeklődtem.
De félre az érzelgősséggel, íme a bizonyíték:
A pontos mibenlétét egyelőre nem tudom, hogy mai megfelelője mi lenne, talán a nátrium-benzoát és a szalicil keverékére tippelek. Esetleg kocsonyásító anyagra. De legközelebb megnézem 😉
Na meg igyekszem mai nyelvre átírni az akkori, régi receptjeimet, családi örökségemet, és közzé tenni párat belőle.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: