Miért laktózmentes? És miért gofri? És miért isteni? Ráadásul hogyhogy olcsó is? Na jó, sok a kérdés, kezdem a magyarázkodást. 🙂
Azért laktózmentes, mert a Picim laktózérzékeny – nem hivatalosan, csak gyakorlatilag.
Miért gofri? Mert hamarabb készen van, mint egy piskóta vagy muffin, vagy bánat tudja, milyen süti, de még a kekszet is kenterbe veri a <10 perces idejével. (Amíg a krumpli megfőtt, addig bőven volt idő összekavarni-megsütni-“kóstold meg!“-ezve Andi kezébe nyomni ;))
Az isteniség az ízében rejlik. 🙂 Nem csalás, nem ámítás, ez bizony tényleg isteni. Puha, finom, illatos, kínálni sem nagyon kell… Csak a gyerek ne legyen felügyelet nélkül a közelben, mert könnyen ez kerekedhet belőle, mint nálunk: az én édes drága Picim úgy döntött, hogy márpedig a kerékgumi-mentesített traktor (valamiért ez a mániája mostanában, hogy minden járgányt gumimentesít) gofrit akar mászni. Nem volt szabad elmozdítani a traktort 🙂 Ő tudja… 😀
Az olcsóság pedig az árak összehasonlítása végett került feltüntetésre. Mert ez tényleg olcsó. Az a 2,5 dl olaj szinte a legdrágább tétel az egészben. Persze ha valaki olvasztott vajjal akarja csinálni, akkor azzal is lehet (nem tiltom meg 😉 😀 ), de ez így olcsó, finom, laktózmentes, ráadásul gofri a javából! 🙂
Az illata pedig pontosan ugyanolyan, mint ami gyerekkoromban a gofris környékén terjengett. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés:
Az összes hozzávalót alaposan, simára összekavarjuk – egy érdekes kulimászt kapunk: a piskóta és a palacsinta közt valahol -, és egy-egy (kis) merőkanálnyi adagot teszünk a gofrisütőbe.
