Mai esti verses mesénk: Nyúl Tamás, az óvodás

Az alábbi vers nem is tudom, mióta vezeti nálunk a toplistát. Mondják a gyerekek éjjel-nappal, fürdés közben, autóban, boltban, homokozáskor, szőlőszedés közben, öltözéskor – sőt, legutóbb azon kaptuk a Picikénket, hogy ő is próbálja szavalni. (Augusztusban volt két éves.)

Most is hoztam a vers alá egy kis játékot: kifestő a kicsiknek. 🙂

Jó olvasást, aztán szép álmokat mindenkinek! 🙂

SZALAI BORBÁLA: NYÚL TAMÁS, AZ ÓVODÁS

Erdőszéli bokor alján

megnyílt az új óvoda.

Tomi fiát Nyúlanyó is

beíratta hát oda.

Megszeppenve nézett körül

az aprócska nyúlgyerek:

– Mama, félek! Vigyél haza!

Itt senkit sem ismerek!…-

– Ejnye, fiam! – szólt az anyja. –

Hogy lehetsz ily gyáva nyúl?!

Itt van minden szomszédgyerek,

nézd, Tapsi is itt tanul…-

Így kezdte el az óvodát

kurta farkú Nyúl Tamás…

Verset tanult, énekeket,

mint a többi óvodás…

Eljött a tél, s szól az anyja:

– Halljuk, mit tudsz, kisfiam! –

Csengő hangon kezdi Tomi:

– Trilli-trilla-trillilam… –

– De hiszen ez madár nóta?!

Hol tanultad, jó gyerek? –

– Óvodánkban sárgarigó

tanítja az éneket!…-

No, lett erre nagy derültség!

Visszhangzott a kacagás!

Fel is húzta ám az orrát,

megsértődött Nyúl Tamás!…

Amióta kinevették,

meg se mukkan sohasem…

Nem tudja őt szóra bírni

még a saját anyja sem…

Címkék: , , , ,
Tovább a blogra »