Anno, még 1981-ben készített az én drága anyukám egy sütit – akkor voltam 4 hónapos, gigászi nagy kék szemekkel, és általánosságban full cukisággal. Finom volt, bár a gázsütőben mindig kiszáradt egy kicsit, ám nem is frissen kellett fogyasztani, hanem pár naposan. (Khmm, khmm, soha nem bírta ki szegény süti, hogy kellően megpuhuljon, túl hamar elfogyott ;))

A családi süteményes könyvben az én nevemmel van fémjelezve, most legutóbb a nagymamám keze írásával találtam rá. Én ezt a sütit variáltam át, de nem kicsit 🙂 Majd az eredeti receptet is közzé fogom tenni. Itt a “majd”-on van a hangsúly. 😉 😀

Szóval adott egy nagyon finom süti, egy kevéske maradék sült tök, almapüré… és én ezt mindet bele akartam tenni a sütibe. Jelentem sikerült. Ahogy apának behoztam, hogy egye meg a fotón szereplő darabokat, csak annyit mondott rá, hogy máskor is nyugodtan átvariálhatom a régi, családi receptjeimet. Megengedi. Pedig már az eredeti soha nem készülhet el, anyukám keze kellene hozzá, ami… pár méter mélyen pihen egy ideje.

Bogi süti újragondolva

Hozzávalók:

• 1 bögre puha vaj
• 4 bögre liszt
• 1 bögre kristálycukor
• 1 bögre sült tök
• 3-4 ek almapüré
• fél kk szódabikarbóna
• fél kk őrölt fahéj
• késhegynyi őrölt szegfűszeg
• csipetnyi só
• 1 tojás
• 1 tk vaníliakivonat
• 1 tk reszelt citromhéj
• fél üveg savanykás lekvár

Elkészítés:

1. A lekvár kivételével az összes hozzávalót összegyúrjuk, jó alaposan. 
2. Két tepsit kibélelünk sütőpapírral, és 180 fokra, légkeverésre állítjuk a sütőt.
3. A tésztákból zöld dió méretű gombócokat készítünk, két-három ujjnyi távolságra tesszük egymás mellé őket. Egy kávéspohár alját belisztezzük, és a gombócokat lenyomjuk vele jó alaposan, hogy egy tányérhoz hasonlatos mélyedést kapjunk a golyókból. Ebbe a mélyedésbe teszünk egy-egy kiskanál savanykás lekvárt. Nem kell sütésállónak lennie, viszont mivel elég édes a tészta, ennek ellensúlyozásaként kell használni savanykás lekvárt.
4. Kb. 25-30 perc alatt megsül. Porcukorral is meg lehet szórni – apuci így szereti, én pedig minél kevesebb cukorral. 🙂