Nálunk végre esik a hó. Igaz, először nem hó volt, csak pár szem hópihe, ami utána átment egy jó erős, arconvágós jeges darába, de mostanra megint finom, pihe-puha hópelyhek tánca van az égből lefele a földekre. 🙂
Újra elő kell lassan vennem a madáretetőket, de amíg előkeresem őket, addig íme egy versike – ha gyerekek is olvasnak 🙂
Alul persze megint van egy-két kifestő 😉
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben — vers
Szakad a hó, nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz,
Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka-madár etető.
A lányom is írt verset a hó esésről :)Sokszor olvasgatom és mosolyt csal az arcomra 🙂
Az egyik kedvenc költőm Nemes Nagy Ágnes!