Kucizás utáni Cicázás

A Déli Kucikiengedés után elkaptam az egyszem cirminket – a másik eltűnt, szőrén-szálán. Íme, ilyen, amikor megdögönyözöm a kis bundáját 🙂

Ja, igen, az első képen tényleg nem a cica van, hanem a kicsi kucik és az egy szem nagy kuci.

Hogy mi is az a Déli Kucikiengedés? Nagyon egyszerű. Ezek a kis disznók makacs, önfejű és hisztis jószágok mostanában, mióta napközben én vagyok velük. Amíg odaöntöm a melegvizet és a külön, nekik összeállított nyalánkságot, sorra kiszökdösnek. Nekem pedig a kezem akkor tele van a vödrökkel, így egy kissé nehézkes lenne harmadik-negyedik kezet növesztve visszatartani őket. De ezek a zsivány jószágok már tudják, megjegyezték, hogy ha én megyek ki hozzájuk, nem ütöm-vágom őket, hanem pár percig engedem, hogy kint legyenek, amíg odaöntöm, amit esznek. Aztán vezényszóra bevonulnak. Ilyenek ezek a kicsi kucik. (Vannak “picik” is, akik lagziba lesznek levágva, de ők sokkalta ugrálósabbak és szófogadatlanabbak, mint ezek. Őket nem szoktam engedni kisomfordálni.)

Jössz?-simi 🙂

Nicsak, egy Gazdi-mancs!

Meg Gazdi-talp!

Igen, itt-itt is kérek még simit!